FÉNY
GÚR ISTVÁN
FÉNY
Kötetajánló helyett: Gúr István
Grafikák: Drozsnyik István
Utószó: Szabados Ambrus
Fényképek: Gúr Péter Attila
Borítóterv: Szendi Attila
Szerkesztette: Kovács Péter
MAGÁNKIADÁS
Készült 100 példányban
2007. október
A kötetet ajánlom: Lucának
„DRÁGA KIS UNOKÁMNAK”
Kötetajánló helyett
Egy ember életében rengeteg változási pont van. Az első, amikor átlépi a nagykorúság határát, a második, amikor párt választ magának. Ezek után a gyermek vagy a gyermekek születése megint nagy fordulópontot hoz. –
Kell, hogy felelőséggel, szeretettel, óvó féltéssel és lehetősége szerinti tudásával próbálja gyermekei életét boldogabbá tenni.
Amikor a gyermek vagy a gyermekek elhagyják a szülői házat, és önálló életet kezdenek élni, akkor fékezhetetlen türelemmel várja az ember, hogy nagyszülő legyen! Midőn bizonyossá válik, hogy valaki nagyszülő lesz, türelmetlenül várja az unoka megjelenését. –
Nem érzem magam különleges Nagyapának; szerencsére van lehetőségem érzéseimet kifejezni, és mindezt papírra vetni. Megjelenik egy kötetem,
(mely egyben az ötödik)… ,s amely az unokámról, az unokámhoz, és saját magamról is szól!
Úgy gondolom, hogy a kötet különlegességét talán az adja, hogy a születendő gyermekhez írt levelek, a várakozás türelmetlenségén felül Embert, „Nagyapát” formáló dologként lépnek elő. A kötet érdekessége, hogy a születendő; ill. megszületett unokához írt versek, és levélrészletek, kéziratban és gépelt formában is megtalálhatók a kötetben, a teljesség igénye nélkül grafikákkal és képekkel gazdagítva.
Azért ajánlom a kötetet mindenkinek, mert már nagyszülő, vagy egyszer az lesz.
A szerző: Gúr István
Drága Pici Gyermek
(Picurka LUCA)
Nagy betűkkel írom fel a magas égre,
Gúr –Földesi LUCA megszületett végre…
(Nagyon vártalak, s közben szívembe zártalak.)
Te vagy az élet nekem; - s ez több, mint szerelem. –
*
Érted mindent megteszek. „Nélküled bizton szenvednék.”
Mindjárt kezeimbe veszlek; s forog tovább az életkerék!
Csillagot látok Benned, örökfényűt; villanót. –
Már nem félek, s csak Veled élem az „Élet-lángolót!”
*
Néked szentelem magam; s mivel szállni nagyon jó:
ezért röptetem minden szavam!!! Veled szállok,
és siklok, mint egy vitorlás –hajó…
Boldogok leszünk, remélem. (Mind ez nem ál –szemérem.)
*
Isten áldja minden lépésed!
Miskolc, 2007. 04. 26, 27, 28, 29.-én
Gúr István
Anyai nagyapád,
„aki Téged úgy Imád.”
MISKOLC, 2007. 04. 30.
Első érzések
Nagyapa vagyok, boldog nagyapa;
megszületett Luca, négy kiló tizenöt deka!
fekete hajú, szép kis leány –babám;
a mi szemünk fénye, bizony –ám. –
Mennyi izgalom volt jöveteled…
-S ezt követi majd sok –sok szeretet. –
Bizton tudom, az élet kegyes,
s e pillanattól kezdve, nem vegyes
érzelmek uralják lelkemet. (SZERETET!)
Értelmet adtál létemnek; ÉRTELMET!!!
Felnövök. S a feladat megtanít,
Hogy most már adjak is valamit;
önzetlenül, tiszta szívemből. –
(A gonoszt végleg elűztem közelünkből!)
Áldásom kísérjen földi utadon,
és mindannyiunkat; Drága Kis Hajadon!
Miskolc, 2007. 04. 29-én 20.21-kor
Gúr István
MISKOLC, 2007. 05. 08.
LUCA –LUX –FÉNY
Megjelent; és Nekünk
egy tündöklő Csillag! –
Fényt hozott nekem is,
(Nincs nálam, Boldogabb!)
*
LUCA – LUX – FÉNY;
Meghatározó élmény. –
Drága Pici Gyermek,
Imádlak – Szeretlek!...
Miskolc, 2007. 05. 01-én 10.25-kor
Gúr István
GYERMEKNAPI AJÁNDÉK
(2007. május 27-én négyhetes LUCA)
Fényben úszik az egész világ,
boldog minden egyes pillanat.
Kiváltképp, ha láthatlak;
és karjaimban tarthatlak…
Drága Pici Gyermek: csak Veled,
és Érted történik már minden.
Ajándék vagy nekem, az Élet
legszebb ajándéka; igyekszem,
hogy ne érhessen csalódás! –
Az én ajándékom a SZERETET;
(„Az érzést elmondani nem lehet!”)
Kezdődő új élet; nagyapádnak feltámadás.
Miskolc, 2007. 05. 25-én 15. 00-kor
Gúr István
DRÁGA PICI GYERMEK
(LUCA)
Tegnap este végre kezembe fogtalak.
Furcsa érzés volt ez, Drága Kis Unokám!
Törékeny kicsi tested csak hozzám simult,
és én közben néztem, hogyan úszik tovább
Velünk ez az Élet –hajó! Hallgattalak,
hogyan, s miként is vélekedsz az életről. –
*
Most már itt vagy Velünk! Vigyázunk;
Óvunk; Szeretünk egyre jobban. –
Erősödj, növekedj, és majdan,
ha itt lesz az idő, „táncolni”
fogsz; és még velem is! Hangtalan
*
sóhaj száll az ég felé; Kívánom,
hogy nagyon – nagyon boldog legyél. –
Minden gondolatom Veled van,
és tudom, hogy nem leszek most már
soha az életben boldogtalan! –
Miskolc, 2007. 05. 11 –én 13.00 –kor
Gúr István
Miskolc, 2007. 05. 10 –én
A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK
(LUCA)
A legszebb, s egyben legnagyobb ajándékot
mindig, s mindenkor ingyen kapja az ember.-
Már nem álmodom; nagyon is ébren vagyok,
mozdul bennem sok –sok gondolat, több ezer!
Vágyaim révbe értek, s egyre biztosabb,
hogy tengernyi tervem végre mennyekbe ér…
Fel –fel a magas égbe, hol csak boldogabb
az érzés; mi lehet meghatározóbb ennél?
Csak a puszta lét, s e határtalan öröm.
Jó Uram, most Néked mindezt megköszönöm!
És hálát rebeg ajkam, hogy megtaláltam
e földi létben a boldogságot, s magam.
Miskolc, 2007. 05. 15 –én 14. 40-kor
Gúr István
Miskolc, 2007. 05. 10 –én
LUCA BIZONY MÁR KÉT HÓNAPOS
Igaz, hogy június 27-én
Írom ezeket a sorokat;
Mivel unokám holnap után
tölti a „hatvan” napokat
*
Csoda egy teremtmény;
(és nem csak az enyém….)
Szeretem őt nagyon- nagyon,
Úgy, ahogy azt én gondolom
*
Az életem csak az övé,
Nem másé, és nem senkié!
Ha majd szóba állok Vele,
Ő lesz létem nagy kegyelme!
*
„Drága Pici Gyermek!”,
én Téged igen Szeretlek!
Le sem tudom Néked írni;
el fogom majd énekelni.
Miskolc, 2007. június 27-én
Gúr István
Miskolc, 2007. 05. 29-én
LÁNGOLÓ SZERETET
(E hó 29-én három hónapos lesz LUCA)
A mai napon együtt voltunk,
és nagyon szerettelek, Kicsim!-
Úgy, mint mindig, mióta itt vagy
velünk; eltűntek szerelmeim,
s Te vagy az, ki erőt ad nekem
minden lépéshez, ami feléd
tart; s mely lépés összeköt
bennünket örökre; majd Eléd
tárom életem legszebb tervét,
s értelmet varázsolok minden
egyes pillanatnak, amit egykor
Neked is át kell élned; Velem,
vagy nélkülem! De azt tudom,
hogy a közös értelem felemel,
a szeretet pedig erőt ad, hogy
lángoljunk nagy –nagy fénnyel!
Miskolc, 2007. július 24. 20.10
Gúr István
anyai nagyapád
„aki Téged úgy imád”
Miskolc, 2007. 07. 21 –én
DRÁGA PICI GYERMEK!
(LUCA)
Három és fél –hónapos voltál
a napokban, s kijött a fogad!
Még hozzám szinte nem is szóltál,
azt is halkan: s alig értem szavad.
Pedig néha magas a decibel,
amit nagyapád szívesen elvisel. –
Hej, mikor együtt töltjük a napot,
nem hallok csak boldog dallamot!
Tiszta szívemből kívánom Néked,
hogy megtaláld az igaz „Szerelmet”,
amiért érdemes élni; s legyen erőd,
és tiszta hófehér keszkenőd. –
Miskolc, 2007. augusztus 18. 14.00
Gúr István
„anyai nagyapád”
aki Téged úgy imád!
Miskolc, 2007. 09. 10 –én
„A SZERETET a Tűz hevével lángol!”
Életem napfényes korszaka következik.
Hatalmas energiák szabadultak fel bennem,
és mindezt szeretném, csak jó dolgokra fordítani.
Úgy gondolom, hogy ezt a változást Drága Kis Unokámnak
köszönhetem, aki megtisztelt minket földi jelenlétével.
Boldogan merem kijelenteni: az a gyökeres változás, ami végbement bennem, csakis Neki köszönhető!
Az Ő földi valósága erőt ad sok mindenhez; és bízom abban, hogy ez a pozitív változás tartós lesz bennem. –
Nem akarom túl misztifikálni a dolgokat; hiszen egyenlőre meg sem tudom magyarázni, még magamnak sem, hogy mi végre ez a nagy változás!
Hálával fogadom a szívembe költözött békét; és mindez olyan boldogsággal tölt el, amiről eddig még álmodni sem mertem.
Miskolc, 2007. június 28. 18.00
Gúr István
Érzem a mindenség szívdobbanását!
Egyre jobban tudatosul bennem,
hogy „LUCA”, már mint egy
szárba szökkenő kalász, nagyon hamar beérik. –
Ő létem folyamatosságának letéteményese!
(Mert benne vagyok valahol én is. -)
Miskolc, 2007. június 28 –án 18.30 –kor
Gúr István
Miskolc, 2007. 09. 10 –én.
Részletek a születendő Unokámhoz íródott levelekből.
Drága Unokám!
Még meg sem születtél, Te Drága, picurka gyermek; mégis itt vagy már velünk.-
Lehetsz majd egykoron széltoló, vagy zseniálisan gondolkodó szószátyár, behízelkedő vagány fiú, vagy kisleány:
mi akkor is szeretni fogunk. Ezt mondhatom. Most jött el az ideje, hogy levelet írjak, s csak Neked. –
(Ez legyen a kettőnk titka, ez legyen egy bizalmi kötelék. -)
Te jobban tudsz mindent, mivel e Világon kívüli vagy, mégis ide tartozol; és ha eljön az ideje, közénk költözöl.
„Áldalak én.”
I. Levél
Első levelemben nem is tudlak hogyan szólítani.
Inkább Te szólíts meg engem, akár álmaimban is,
Találkozhatunk. Vár a nagyapád, vár mindenki.
Sokat fogok imádkozni, csak Érted.
Már most sokat gondolok RÁD,
nagyapád, aki Téged úgy imád…
Miskolc, 2006. 09. 14. 10.01.
II. LEVÉL
Nagyon messze van még 2007. április 19-e, illetve ennek az időpontnak a környéke. (Az is elképzelhető, hogy igen közeli ez az időpont.) SZERETETEM teljes kisugárzásával vágyom azt a megható pillanatot, amikor közénk költözöl. –
Természetesen mi minden tudásunkkal azon leszünk, hogy becsületes emberré neveljünk; hogy olyan lehess majdan, s egykoron, akitől mindenki csak tanulhat; és példamutató viselkedésed meghatároz körülötted mindent, és mindenkit. –
Ezek az elképzelések remélem valóra válnak. Ha majd megszülettél, boldog, büszke nagyapaként emelhetlek magasra, hogy mindenki láthasson!!!
Az életnek azt a csodáját, amely belőlem és közvetlen hozzátartozóidból bizonyára felemelő érzést fog kiváltani; de még mielőtt örömujjongásba kezdenénk el kell fogadnunk a tényt, hogy rengeteg feladat elé fogsz minket állítani.
Mi ezeket a feladatokat boldogan fel fogjuk vállalni, hiszen ha jól tudom ez az élet rendje.
(Nem akarok több közhelyet, ez volt az utolsó!)
Miskolc, 2006. 10. 04. 22.10 – 22.20
Gúr István
III. LEVÉL
Drága Pici Gyermek!
Nem tudok aludni, ülök egy zöld fotelban, és gondolatokat igyekszem kicsikarni magamból. Érzem, hogy írnom kellene valami nagyon fontosat, de egyenlőre nem tólulnak azok a fránya gondolatok. –
Végül is, ha minden igaz nem vagyok én rossz ember. Úgy gondolom, egyre több jó tulajdonságot veszek magamhoz, melyre az élet tanított. Hosszú úton haladva, sokszor estem gödörbe, mély árokba. Lassan eljutok odáig, hogy ki tudom kerülni ezeket a vermeket; melyek számomra a gonoszság jelképei. Fényesítem lelkemet, és biztos vagyok benne, hogy jöveteled, „Drága Csillagod” még nagyon sok erőt fog kölcsönözni nagyapádnak! Hitem óriási; olyan életet szeretnék Neked, amit nagyon megérdemelsz, olyan életet mindenkinek, amit mi is megérdemlünk! –
Békésen fürkésztem éjszaka a csillagokat, néha még beszéltem is hozzájuk. Nem tudom honnan érkezel, nem tudom találkoztunk-e valaha; de tudom nagyon sok közünk van, és volt is valaha egymáshoz!
Lelki megnyugvás számomra, hogy jeleket adsz, csak még azokat nem nagyon értem.
Bizonyára hamarosan eljön az idő, amikor minden világos lesz számomra. Várok rád türelemmel, és közben azon vagyok, hogy valamennyi rossz tulajdonságomat eldobjam magamtól.
Különben meg sem érdemellek!
Gúr István
anyai nagyapád,
„aki Téged úgy imád!”
IV. LEVÉL
Drága Kis Unokámhoz!
Mostanában úgy érzem, rendkívüli mértékben fel vagyok töltődve pozitív energiával. Fizikai teherbíró képességem nem a legjobb, de szellemi frissességem áldott állapotában vagyok. Valahányszor Rád gondolok Drága Pici Gyermek, erőmet megsokszorozódni érzem. Tudom bármire képes lennék, akármilyen helyzetben is. Igyekszem energiámat jó dolgokra fordítani. A gonoszt egyre távolabb kívánom magamtól taszítani, ami úgy tűnik sikerül. –
Fényességet kell magunk körül teremteni; a sötét, a gonosz nem kebelezheti be a jótékony energiát, a Fényt!
A csodát, mely most már életem legfontosabb része lett! Ki kell mondani; a gonosz összeroppant, megbicsaklott, letepertük, legyőztük, úgy, mint egykor Dávid, Góliátot!
Melegség bizsergeti szívem, érzem a Tűz ölelő karjait, simogató lángnyelveit. Erőt kölcsönöz minden változás, mely egyértelmű körülöttem, Velem!
Te is erősödsz, szívod magadba a világmindenség pozitív energiáját. Vigyázz magadra, és mi reánk földi halandókra is. Nemsokára itt leszel velünk, nemsokára nevelünk, szeretünk! Örömünk már most is határtalan. –
A csend körül ölel; éjszaka van, 02. 22 percet mutat az óra, mégsem térek nyugovóra!
Mindenszentek napja vagyon…;
Itt van megint egy alkalom, hogy lélekben megerősödvén álljunk szeretteink sírja mellé imádkozni; gyertyát gyújtani, emlékezni: mind arra, ami velünk történt, mind arra, ami történhetett volna!
Gondolataim cikáznak a Világ minden égtájának irányába; hol célzottan, hol csak úgy céltalanul. –
Mégis találnak valami értelmet, valami kézzel fogható valót!
Csak nem tudni mi végre játszik velünk életünk, s milyen erők irányítják ezt a globális métát.
Nem értem még az ALFÁT, hogy is érthetném a fénylő OMEGÁT?!
Miskolc, 2006. 11. 01. 02.00- 02.25
Gúr István
V. LEVÉL
Drága Pici Gyermek!
Mostanában kevesebbet álmodom, régen találkoztunk gondolatban is. Zord idők járnak; én meg nem szeretem a nyirkos hideget, a hidegen fütyülő szelet!
Rabja lettem a gondolatnak, hogy rövid időn belül hatalmas energiát kell felhalmoznom magamban. Hiszen jöveteled arra kötelez, hogy határozott, de mégis rabul ejtő lehessek majd Veled szemben.
Bizonyára jól érzed magad az élet tengerében; gyarapodsz és fejlődésed a meghatározott útján halad előre. –
Még mindig nem tudom, fiú avagy leány leszel –illetve vagy-
Üzenj valamit, adj rejtjeles, kódolt üzeneteket; remélem megértem azokat.
(Vagy sokat várok Tőled, magasra állítom a mércét?)
Várom üzented, Üdv. nagyapád!
Miskolc, 2006. 11. 12. 23.40- 23.45
Gúr István
VI. LEVÉL
Drága Pici Gyermek!
(Az első éjszakás műszakom a Bosch-nál)
Remélem nem haragszol, hogy sok időn keresztül nem jelentkeztem. Picit zaklatott időszak volt az utóbbi két hónap. Túl vagyok rajta; és ami lényeg, hogy egészséges vagyok. –
Minőségi változás történt az életemben. Nemcsak külsőségekben, de benső énem is megváltozott. Mintha valami szakadékból sikerült volna kikecmeregnem, és közben úgy tűnik, haladok a hegy csúcsa felé. Megtisztultam; az érzelmi viharok elcsitultak bennem, és a megbocsátás is működik. Nincs is miért haragudnom senkire. Ha valami nem úgy történt, ahogy akartam, azért is csak magamat okolhatom.-
Közeleg a „Szent Este”; sok-sok szeretettel gondolok rád, Te Kis viháncoló Emberke; akinek keze –lába jár, mint a motolla. Úgy beszélik, hogy akrobata, vagy netán táncos lesz Belőled. Még mindig úgy érzem, s egyre biztosabb vagyok, hogy fiú leszel; ill. vagy!
Sok szeretettel, nagyapád!
Miskolc, 2006. 12. 22. 02.35 -02. 45
Gúr Pista
VII. LEVÉL
Drága Pici Gyermek!
A Szent Estét szűk családi körben töltöttük.
(Az a baj, hogy mindig közbe jön valami.)
A másik nagyapád kórházba került, -infarktus- Ő nem volt közöttünk. Remélem hamar túl lesz a krízis állapoton, és minél előbb felépül a betegségből, hiszen nagy szükség van Rá is az elkövetkezendő időkben. Fejlődj; s ha eljön az ideje, hogy közénk költözz, remélem egy stramm, egészséges kisded leszel. „Az én Drága Unokám!”
Nem győzöm hangsúlyozni, mindenki nagyon vár. Sok –sok lelki erőt kell még magamba plántálnom! Egyenlőre fel sem tudom fogni, milyen érzés is lehet a nagyszülőség.
(Az eseményeket át kell élni, s meg kell tapasztalni; mint mindent ezen a Világon!)
Vigyázz magadra, és mi ránk földi halandókra és figyelj egy kicsit! –Erőt adsz! –
Felvértezel mindenféle jó tulajdonsággal!
Jó éjszakát, Te Drága Pici Emberke!
Miskolc, 2006. 12. 25. 21.55. -22.05.
Csókol: Gúr nagyapád!
VIII. LEVÉL
Drága Pici Gyermek!
Az utóbbi időben rendre, sorban pozitív események érintettek meg, és mindez jó hatással van rám. –
Minden olyan gördülékenyen megy; nem is hittem volna soha, hogy az események így is lejátszódhatnak ebben a nagy színházban, melyet életnek hívunk. Nagy kihívás számomra a Veled való találkozás. Éjjel –Nappal szinte mindig Rád gondolok, és kérem az Istent, hogy erős, egészséges gyermekként láss napvilágot! Hihetetlenül gyorsan száguld az idő. Nem sok hiányzik, és 2007-et kell majd írnunk! –(és az a négy hónap, ami még hátra van, egy pillanat töredék része; egy gyors álom.) Nézek magam elé, időnként álomképek jelennek meg kristálytisztán kivetítve. Valamilyen formában már most is találkozunk, s nekem ez oly’ megnyugtató.-
(Lehet, hogy amit írok, majd egykoron másoknak idétlenségnek fog tűnni, de én csupán belső érzéseimet tárom eléjük. Le kell írni, mert különben nem érzem jól magam.)
Miskolc, 2006. 12. 29. 21.05 -21.25
Szerető nagyapád: Gúr Pista
VIII. LEVÉL folytatása
A másik nagyapád jobban van; remélem, mihamarabb megerősödik, felépül betegségéből. Közeleg a Szilveszter, most mi is készülünk az Ó év búcsúztatására, és az Új esztendő köszöntésére. –
Új Év –Új remények, új feladatok, és azoknak a megoldása. Ezek a dolgok viszik előre az Embert a kiteljesedés irányába, hogy elérhessük fejlődési lehetőségünk legfelsőbb fokát. A teljesség reményében arra kérem az Urat, hogy segítsen minket jövőre is, hiszen olyan sok minden van, amit nem tapasztaltunk, és nem éltünk meg, és bizony nagy szükségét érzem mindennek!
Gúr István
anyai nagyapád,
„aki Téged úgy imád!”
2006. december 29-én hó esett
December van, és hó esett;
S szinte mindenkit meglepett ez a hirtelen hóesés. –
Amely most is oly’ mesés!
(A szeretet lángja fényes, szívünk nagyon engedményes!)
- Nem sokáig tart az öröm,
mégis most én megköszönöm, hogy fehér lett a táj megint.
Tél lesz most már ezek szerint? –
Örüljünk a télnek; hurrá!!!
Gyerünk hócsatára: hajrá!!!
Miskolc, 2006. 12. 30 –án (05.05 -05.10)
Bosch, 101 beszállítás
Gúr István
IX. LEVÉL
Drága Pici Gyermek!
Nagyon szomorúan zárult a 2006-os esztendő!
December 30. -án temetésen voltunk. Anyai ágon a legfiatalabb unokahúgom férjét temettük. (Tolcsván volt a szertartás) Én előző éjszaka bent voltam szolgálatban a Bosch-nál. Így kissé fáradtan mentem, így Péter fiam vezette a kocsit. A temetési szertartás nagyon egyszerű, de igen megható volt. –
Nem a szokásos vallási szertartás szerint történtek az események. A papnő, aki egyben barátnője Márti húgomnak, csodálatos, tiszta beszéddel búcsúzott Jánostól, aki vadász volt. A szertartás végeztével a „halott” utolsó kívánsága szerint; Erdőhorváti és Baskó környékén lett szétszórva a hamva az erdőben. Oda már csak a szűk család vitte, és az erdész kollégák közül néhányan. –
Azzal a terepjáróval, amivel a halála előtt három nappal még vadászni volt a hegyekben, ahol utoljára még lőtt egy vaddisznót! Azóta beleolvadt a csendbe, a földbe, hogy a Mindenható akarata szerint új Világ teremtődjön belőle. Szomorú szívvel gondolok azok az időkre, amit futólag töltöttünk egymás mellett. Alig ismertük egymást; ennyi adatott. – Ezért is voltam szomorú az év utolsó napján, és nem volt kedvem az évbúcsúztatóhoz. Pezsgőt nem bontottunk. Az éjfél kongatást sem vártuk meg. (Igaz, Péter fiam Bécsben szilveszterezett; Őt is vártuk.)
Miskolc, 2007. 01. 03. 9.40 -10.00
IX. LEVÉL folytatása
Peregnek az események; a mai napon sok új dologgal kellett szembesülnöm. Sok új arcot, embert kellett megismernem. (Anna, a szőke hajú lány, nagyon kedves!) Igaz, akikkel eddig találkoztam, mind segítőkészek voltak. A mai napon a Bosch 101 kiszállításon teljesítettem szolgálatot. Nagyon tetszik, hogy rend és fegyelem uralkodik mindenütt. Én, aki nem vagyok rendmániás le vagyok nyűgözve, és rám is jó hatással van a környezetem.
Én, aki fegyelmezetlen voltam és vagyok, nehezen fogok beállni az igába, nem hiszem, hogy be tudnak törni.
(Renitens vagyok, mint mindig, és mindenhol.)
Nehéz egy másféle arcot mutatni a környezetemnek. Egyenlőre sikerült.
Délután 15. 45 -15. 50
Gúr István, anyai nagyapád
„aki Téged úgy imád.”
HÚSZ ESZTENDŐ ÉLETEM
Csiszolatlan fejjel kesergő
húsz éves vagyok, nagy gyerek.
Húsz esztendő életem;
Csillagtáltost nyergelek. –
Mint a vízcsepp élete, az
enyém is beléhalt földünk
enyésző közönytengerébe.
Már beitta magát a vágy,
lépked sűrű erdők mélyén.
Húsz esztendő életem,
csak a csók a fegyverem. –
(Csodás dolog ittasan belémarkolni a szépbe,
de nem is olyan gondtalan.)
Jaj a vágy, a vágy, a vágy,
ittasultan belémrogyott;
húsz esztendő életem,
tenni vidám énekem! –
Gúr István
MEGÉRINTETT
Küzdöttem én; buktam és nyertem!
Magamban Istent teremtettem. –
Elfordulni nagyon egyszerű,
de a visszatérés küzdelme
felemelő, de mégsem könnyű.
*
Megérintett egy Ős fuvallat;
hallottam magasztos szavakat. –
Magamra találtam, magamra;
- Visszatért a tékozló fiú
a holtodiglan – holtomigra! –
Miskolc, 2006. április 16.
„DAM 2004”
Gúr István
ŐSZI CSEND
Egyedül vagyok Édesem;
ülök magamba roskadva,
és várok Rád, tehetetlen. –
Nem tudom, mit is tehetek,
magamért, és Ti –értetek?
/Kik, csak az enyémek vagytok?/
Legyünk már végre boldogok!
S érezzük meg rezdülését,
valamint tűnő értelmét
annak, ami bennünk van. –
Még mindig Szeretlek Édes;
- mert Tőled vagyok Szenved –ély –es!
Miskolc, 2000. október 06. 23.40
Megjegyzés: (Macának)
Gúr István
ÖNMAGAMHOZ
Mint Szent –Őrült, megtanultad
tisztelni mind a két világot. –
Most már ne fáraszd magad azzal,
hogy szélmalomharcot vívj!
Sőt azzal sem, hogy fellegvárakat építs!
Hiszen azok összeomlásra vannak ítélve. –(Való igaz.)
Egyik lábaddal az „itt és most” –ban állsz;
a másikkal az időtlenség világában.
Ugyan; talán megértetted, hogy
nincs miért megküzdeni?!...
-Soha nem lesz vége semminek!!! –
Miskolc, 2006. április 21.
Gúr István
ÖTVENÖT ÉVES LETTEM
Ötvenöt éves lettem, mindezt
talán meg sem érdemeltem. –
Hallgatom a francia sanzont,
és semmi más csak egy pont!
Az a pont amiről indultam,
az a pont, ami csak az enyém…
Én soha senkitől nem fordultam,
nem is fogok; ilyen egy szerény,
és bármire fogható ember? –
Magamnak kedveskedem időben;
vigyázzatok rám, de keményen.
Miskolc, 2006. június 08. 18.00
Gúr István
MINTHA MÉG MOST IS…
Meglepő, de ötvenöt éves lettem.
Bizony ezt még én is alig hiszem. –
A keresztet most viszem igazán,
terhelten; „GÚR Pista” vállán.
*
Mintha még most is gyermek lennék;
úgy érzem; nem bírom tovább. –
Mégis menni kell utamon, de szeretnék
célba érni minél hamarább!!!
*
Nem tévedhet, aki akar valamit!
- Szívemben úgy robbant a dinamit,
hogy lelkem kapuját feltépte;
kitárva mindenki előtt létem; s elvette
*
„Nyugalmam”; mégsem siratom
a múltat; szárnyalok fel –fel,
fellegek fölé, ahonnan látom,
hogy mi az mi végleg felemel,
*
HOZZÁD URAM!
Miskolc, 2006. jun. 08 –jul. 09 –ig
Gúr István
SZABAD AKARATOMBÓL
Már felvillant előttem egy ősi titok;
és leplét ledobva magáról, felém int:
s úgy tűnik új korszak kezdődik; az átok
lassan elmúlik, „lassan”. Így megint
emelt fővel járhatok köztetek enyéim!
Szívemből „vígan dalolva” hömpölyög
szeretetem felétek Emberek; félelmeim
gyötrő kínja messze tőlem elgörög. –
*
-Futni támadt kedvem, vagy repülni?-
*
Szeretnék mindig köztetek lenni,
De sajnos ezt már nem nagyon lehet.
Mert bizony ki szelet vet, az mindig nagy Vihart arat; így
Minden hiába semmi sem marad belőlem,
Csupán a papírra ragadt festéknyom fog árulkodni arról,
Hogy egykoron itt voltam; s nem hiába!?
*
Szabad akaratomból az utat járva, helyes útra tértem.
Meghajtom fejem a tőlem igazabb felső akarat előtt;
és elfogadom minden parancsát,
mely egykor hozzá vezet a fényen át!
Miskolc, 2006. 08. 14 22.25
(DAM 2004)
Gúr István
NEM LESZ TÖBBÉ „56” ÉVES
GÚR ISTVÁN
A rétek virágillata bódító,
az erdők hűs árnya most velem. –
(Hiába minden, mi megható;
lehet, hogy elmúlt egy szerelem?)
Az a biztató, bizsergető érzelem,
amit megérteni talán nem is lehet.
Nos, ez a fájdalmas emlékezés legyen
Nekem börtön, és valamilyen felelet
e mihaszna életben; és szertelen
életem figyelmeztetője; Képeket,
és egyben a lényeget tárom fel!
Miközben rám senki nem figyel?!?
Miskolc, 2007. 06. 06
Gúr István
GONDOLATOK
Mindig csillagok fényében fürdettem
meg, mint Anya fülig koszos gyerekét.
Most hideg szél lett újra barátom, ki
ellopta tőlem vékony tavaszi kabátom,
mit kibéleltek rohanó éveim boldog
percei; eresztem szabadon, had fusson
mezítlábas gondolatom, hogy lehessen
rideg utcakövek megszokott barátja.
- Cipő kellene mind a két lábára -,
de ő csak fut, eszét vesztve illan,
megállapítanom sincs időm azt,
hogy hol fut; s hogy meddig rohan.
Miskolc, 1973
Gúr István
UTÓSZÓ ELŐZETES
TINI
Szőke lányom, szép kecsesen
röpül felém, copfja lebben.
Cipellője kipeg –kopog,
ég kék szeme tűzként lobog.
Hallatszik a Klipp –Klapp,
Klipp –Klapp…
Tini –Tini –Tinike
hol lennék én nélküle?
*
Határtalan szeretetét
tárja elém, biztos létét
érezheti; röppenés ez. –
Már a látvány lefegyverez!
Hallatszik a Klipp –Klapp
Klipp –Klapp
Tini –Tini –Tinike
gyere hozzám kicsike!
*
Olyan ez, mint a csikó trapp,
Kopogása: Klipp –Klapp! –
Ez szinte vágta, s robogás,
Egy tüneményes lobogás!
Hallatszik a: Klipp –Klapp,
Klipp –Klapp…
Tini –Tini –Tinike,
táncot jár most izibe.
*
Mert végre, végre vége már;
Apja karjában hinta vár…
Majd kecses örömtáncot jár.
Örömteli a láthatár. –
Nem hangzik a: Klipp –Klapp
Klipp –Klapp…
S Tini –Tini –Tinike:
perdül, fordul kicsike…
(egy kórszoba köz’ibe)
*
És szívünkben muzsikál,
Egy megfoghatatlan talány.
Mint Szeretet Himnusza száll,
s boldog, most Apa és Leány.
Kar –karöltve: hinta –jár,
Hinta –jár…
S Tini –Tini –Tinike
Símul Atyja keblire
Miskolc, 1982
Gúr István
Tini leányom Luca unokámnak az édesanyja. A vers, amely a „Tini” nevet viseli, mintha a napokban íródott volna, pedig a nyolcvanas évek elején írtam, huszonöt éve. (Hihetetlen, de érzéseimet nagyon nehezen tudom kifejezni, de azok mélyek és amíg élek, mindenki irányába igyekszem sugározni szeretetem, s ez fokozottan vonatkozik az én Drága Pici Unokámra!
(Idézet egy gondolat az Amerikában élő Dr. William St. Nagy barátomtól; aki így írt, amikor megtudta, hogy nagyapa lettem:
Kedves Pista, halhatatlan lettél minden területen. Mi csak láncszemek vagyunk, összekötünk generációkat és a legszebb dolgok az életben ingyen vannak.)
( Bizony igaza van Bélusnak! )
Gúr István
UTÓSZÓ
A miskolci születésű költőt a történelmi borvidék Tokaj –hegyalja napsütötte lankái érlelték férfivá, s mint tudjuk az itt termett borok minél korosabbak, annál ízesebbek.
Gúr István fél évszázada szemlél minket türelemmel és szeretettel. Igen! Szeretettel. Nem politizál. Nincs benne gyűlölet, harag. Első kötetével 1996-ban jelentkezett „A mi keresztünk” címmel, majd még három kötet került a nyájas olvasó könyvespolcára. Lírikus költemények a szeretetről és a szerelemről.
Furcsa, hogy az ötödik kötete tartalmilag nem változik –de más. Hogyan?!
Egyszerű és mégis misztikus a válasz. Más dimenzióba került az élete. Az unokából –fiúból –férfiból –férjből –apából –NAGYAPA lett. Most már Ő is érti.-
Az ember az unokáját ugyan úgy szereti, mint a saját gyermekét, csak SOKKAL JOBBAN!!!
Aki ismer, tudja fukarul bánok a dicsérettel, pozitív jelzőkkel, hiszen a hibák feltárása segíti a művészt a kiteljesedésben.
De! Ön, Te, ki kézbe veszed ezt a könyvet, érezni fogod, hogy a SZERETET BAJNOKÁNAK lelke megérint.
TÁMOGATÓI NÉVSOR
Kiss Árpád Alsózsolca
Dr. Sárközi László Miskolci Egyetem
Agócs Ferenc Agócs és társa Bt.
Balla Dezső Balla Bútor
Prof. Dr. Besenyei Lajos Miskolci Egyetem
Csősz Géza Csősz Transz
Prof. Dr. Illés Béla Egyetemi tanár
Illés Tamás Miskolc
Kasza János Miskolc
Kovács Attila Felsőzsolca
Kurmai Gábor Kurmai és társa kft. Felsőzsolca
Nádi Gyula Pokol Csárda Felsőzsolca
Prof. Dr. Patkó Gyula Miskolci Egyetem Rektor
Péli Tibor Kertvárosi Presszó Felsőzsolca
Dr. Sziklavári István Diósgyőri Öntöde Kft. Igazgatója
Dr. Williams St. Nagy USA Greenevill TN
KÖSZÖNET MINDENKINEK AKI SEGÍTETT ÉS
TÁMOGATOTT A KÖTET ELKÉSZÍTÉSÉBEN!
