LILLY versek
KÉSZÜLT: 2009. ÉVBEN MISKOLCON;
20 PÉLDÁNYBAN, 90gr-os OFFSET
FEHÉR PAPIRON, A/6 FORMÁTUMBAN,
BETŰCSALÁD: New Baskerville PFL,
9 PONTOS BETŰVEL.
A kötet sorszáma:
Szonett ( LILLY-108 )
Este Tárd ki Szíved, mielőtt lefeküdnél,
és kutass emlékeid közt, ha álmos lennél.
S ha találsz valami szépet, akkor gondolj rám;
mert éjszaka, mikor elér az álom, hozzám
vezérelnek majd az égi, őrző-angyalok. . .
( Felőled, én is boldog meséket álmodok. )
Ha megkérdeznéd, mi bajom; csak azt mondanám,
HIÁNYZOL Nagyon Kedvesem. Hogyan oldhatnám
fel a bennem eluralkodott feszültséget? ? ?
Mikor mondhatok valami szépet, kedveset,
megvallva az engem még éltető Szerelmet?
Az éjszaka csak az enyém; újra az vagyok,
ki Föléd hajolna, s gyöngéden átkarolna.
Nagyon Boldog Születés-napokat Kívánok. –
MISKOLC, 2008.06.28. 14 óra 10 perc
Szonett ( LILLY-107 )
Perzselő napsütés; szomjazó ajkam száraz.
Erdők hűs lombjai oly’ lágyak, s betakarnak,
de ki lesz, aki egyszer majdan felhatalmaz…
minden olyan lépésre, ami Hozzád tarthat?
Csak Néked kellene lépni egyet, s előre,
hogy fel is érhessünk a nagy hegy tetejére. -
Oda, ahonnan jobban elérhető az Ég. . .
nékem most már szinte semmi, semmi nem elég!
Hófödte gerincen csókolni édes ajkad,
szikrázó Nap-fény ölelésében keresni
az életemben legszebb, nőies arcodat;
amit most eltakar egy-két viharos felhő!
Csak ez a feladat ad újra vigaszt, s reményt.
( Eljön az idő, mikor Pista ehhez felnő? )
MISKOLC, 2008.07.02. 18 óra 10 perc
Szonett ( LILLY-106 )
Mivé is lettek mára villanó álmaim,
s keser - édes, ábrándos, önkínzó vágyaim?
Hittem bennük; marcangoló önvád hatalma
kerít most körül, és lelkem, mint férges alma,
„romlandó”; mely a földre hullva fonnyad, sorvad.
Testem remeg, s én, mint egy felbőszült, őrült-vad!
( Hordozni kell magamban a fájó kínokat. . . )
Elűzvén a felvillanó álmot, áldozat
lettem; és örökre megsebzett hős-szerelmes.
Nem vár ölelő karod, ( gyöngéden karoló ).
S nem rohanok Hozzád többé, mint engedelmes!
Megóvom szép emlékeim fényes képeit. . .
Csak abban bízva, hogy mindig mellettem lehetsz;
( ez reményeim szerint, mindenen átsegít ).
MISKOLC, 2008.07.07. 18 óra 35 perc
Szonett ( LILLY-105 )
Végtelen-véges gondolat, mely száguld gyorsan;
könnyít a lelki sebeken, s vérző fájdalman. . .
„LILLY”, Hozzád szólok mindig, s egyre halkabban.
Talán, csak meghallod egyszer szerelmes szavam!
AMELYEK KÖRÜL ÖLELIK SEBZETT LELKEDET,
s ott lebegnek Körötted, amíg csak létezel. . .
Tégy félre mindent, ami egyszer-kétszer megsebzett,
legyél bocsánatos; és így nem is vétkezel.
ÖLELŐ KAROM CSAK TÉGED ÓHAJT, AKARLAK…
Nem a szüntelen égő másvilágra vágyom;
csak színes, tarkálló mezők ágyába várlak. –
Oda, hol felettünk Pacsirta szól, zengedez.
Oda, hová egykor csak Mi mehetünk, Ketten.
( Ez az a kép, mely megbabonáz, s lefegyverez! )
MISKOLC, 2008.07.21. 19 óra 10 perc
Szonett ( LILLY-104 )
Hiánytalan vagyok? Nem! Most is nagyon várlak,
„ haldoklom „, és barnás szemed fényében fürdöm.
Mert a végtelen rendjében Téged szolgállak. . .
S minden gondolatom csak is Te Hozzád küldöm.
Szenvedni biztos jó; most én nagyon szenvedek,
és ez a „szenvedés” elvezet Hozzád egyszer?
Tiltott gyümölcs vagy még egyenlőre „Kedvesem”.
Tégy azért, hogy ne csak epekedjen szívem!
Szótlanul ülök, és nézegetem fényképed;
sok-sok élmény kevereg bennem, tested távol,
időnként hallom halk szavad, s minden lépésed. –
Kezeid simogatását várom, „Kedvesem”. . .
Ha ki is aludt a „TŰZ” bennem; nem jelenti,
hogy „LILLY-t”(SZERELMEMET), már nem is
SZERETEM! ! !
MISKOLC, 2008.07.22-2008.07.25.
Szonett ( LILLY-103 )
Baktat a „kecske”, fel a magas hegyre, egyedül. . .
Lehet, hogy egyszer majd valamivel szembesül. –
Hidd azt, Hozzád simul „Kedvesem”; (mint egykoron.)
És Veled szeretné élni ezt az életet. . .
Mit visszafordítani nem lehet, sohasem. –
Érzem, visszafogott vagy, s nem szeretsz. Nem értem.
Mondanék szépeket, de most már minek, kinek?
Érted harcolom ezt az életet; és hiába?
Kiálltok a nagy-világba, kinek hibája?. . .
Te már nem vagy az enyém „KICSIM”, tudom régen.
De maradj velem, ebben a nagy, szertelen, vagy
megfoghatatlan, és örökös Szerelemben! . . .
ha mégsem, váljunk el örökre; Kedves „ LILLY”.
( Nincs már tovább ”Kedvesem” talán legjobb sírni! )
MISKOLC, 2008.07.26. 00 50 perc
Szonett ( LILLY-102 )
Napjaim nagyon üresek lettek Nélküled.
Mélyeket sóhajtok, meghajtom fáradt fejem
a mindenség örök szabályai előtt, „TEDD”,
amit Tenned kell. Én „LILLY-t” most is szeretem.
Szedek virágot, fonok belőle hajpántot. . .
Küldök „SZONETTET”; és legyen áldott
minden lépés, amely előre visz utadon. –
Légy nagyon Boldog, s Vidám; csak is ezt kívánom!
Ajándékul Néked most csak ezt adom, „KICSIM”.
Közelgő születésnapodra válogatom
a legszebb, és Feléd szálló gondolataim.
Ha eljön majd egyszer egy alkalmas pillanat,
repülök Hozzád, hogy láthassalak, karoljalak.
Kíván a „Láng. . .” nagyon boldog szüli - napokat.
MISKOLC, 2008.07.27. 12 óra 55 perc
Szonett ( LILLY-101 )
Minden pillanatom örökkévaló;
a végtelen térben szabadon úszó
felhővé változtam. Szél visz messzire,
mindenek fölött lebegek, örökre! –
Szélcsendes idő közeleg én felém,
amit lehet, most már meg is menteném.
Kitárt karjaim nem messzire érnek,
fájó szívemnek hiába beszélek. . .
Nem érti, mi is történhetett velem.
S miért teremtek magam körül rendet!
( Nem kell már többé az Édes Szerelem? )
Feledni nem akarom, s nem is tudom.
Szép emlékeim közé teszem; s érzem,
s tudom, hogy van bennem némi fájdalom.
MISKOLC, 2008.09.29. 20 óra 40 perc
Szonett ( LILLY-100 )
Elkezdett esni a hó, és Rád gondoltam.
Én Kedvesem, „LILLY”. Pedig azt fogadtam,
hogy többé nem fogok írni „szonetteket”. –
Mit is mondjak; Téged még mindig Szeretlek!
Hiába próbálok mindent kitörülni
emlékeim helyéről, nem lehetséges. –
Feltörő vágyakkal igyekszem színezni
a múltamat, és azt a „mindent”, ami véges. –
Hiszek az örökkévalóság végzetes,
és meghatározó mozgásában; végül
megtudhatom, milyen is Nélküled, ÉDES!
Ne haragudj rám, szép volt a Szerelem.
Emlékként őrizlek, amíg csak élek én. –
S Égető Tüzed örökké perzsel engem. . .
MISKOLC, 2008.11.24. 23 óra 30 perc
Szonett ( LILLY-99 )
Nem sokáig fürödtem szemed fényében.
Most az éjszakai hó esés felkavart. –
S jutott eszembe az ígéret Kedvesem;
ami kettőnket örökké összetart.
Jelesül, hogy én mindig szeretni foglak,
és e hóesésen keresztül megtartalak. . .
Csak is magamnak, rendesen, önző módon,
és minden áron csak is Néked hódolok. –
Gondolj a szépre „Kicsim”, s néha gondolj rám.
Ne légy önző soha, még akkor sem, ha már
felnőtt az a lány, aki reám nem vár!
Örökké az enyém lettél Drága „LILLY”. . .
Megfogadom Néked, ( a múlt miatt, én az
úr, soha nem fogok, csak akarok sírni. )
MISKOLC, 2008.11.25. 0 óra 55 perc
Szonett ( LILLY-98 )
Szerelem, mint csalfa délibáb;
tavasszal még bolondja voltam.
Mára reményvesztett lettem én,
és elhagyott minden hatalmam. –
Csak sírok csöndben, és hallgatom
az elmúlt év összes zenéjét. . .
Lángolásom már nem a régi,
s Látod, elveszítve „Szerelmét”,
még mindig írja szonettjeit. –
S véget nem érő szenvedéllyel
tárja Eléd hű érzelmeit. . .
Jaj! Éjfélt ütött most az óra;
„Kétezer-kilencet” írunk már.
Lehajtom fejemet; nyugovóra.
MISKOLC, 2008. 12. 31. 23 óra 51-
2009. 01. 01. 0 óra 01 perc
Szonett ( LILLY-97 )
„ Gyertyafény „
Gyertyafény, mint életünk fényessége,
megvilágítja kitárulkozó szívünket. . .
És szerte áradó Szeretetünk egy része.
Így minden befogadó Embert megérinthet.
Erőt ad, utat mutat; érzéseket felhevít. –
( Fagyos környéket libbenő lángja melegít. )
Oldja a rideg, Ős-konok feszültségeket;
olyan, akár egy igaz, „Őszinte Szeretet”. –
Nem csak pislákol, hordoz magában életet!
Mellette ülve, s elég hosszan meditálni,
„Boldogság érzet”; és felemelő élvezet. –
Gyertyádat Ember, gyarlón ne égesd két végről,
vigyázz,nehogy véletlenül körmödre égjen:
mert akkor már le kell mondanod Életedről!
MISKOLC,2009. 01. 12. 04 óra 44 perc
Szonett ( LILLY-96 )
Nem értem, életem értelme mivé is lett!
Miért hullt a porba minden, s minden érzelem?
Fényt láttam; örökérvényűt, mindenek felett,
s mégis megbicsaklott a kereső értelem. . .
Hogyan tovább, mégis merre tartok? Nem tudom.
(Úgy néz ki, tán’ most még nem is nagyon akarom.)
„TAVASZI SZÉL”, hozz nékem új élet elemet,
avagy, valami „Szerelemnek” nevezettet. –
Még köröttem leng, egy véresen szenvedélyes,
öröknek vélt; (boldogtalan) nagy-nagy Szerelem.
Maradok mindig, és örökké engedményes. . .
Az „IDŐ” gyógyító, nem múlhat el nélkülem.
Ha mégis másképp leszen, örökre vesztettem.
Lehet, hogy végleg meghalt az igaz Szerelem?
MISKOLC, 2009. 02. 05. 23 óra 22 perc
Szonett ( LILLY-95 )
( Búcsú, és végleges )
Riadt az erdő, riadt minden madár,
hiába minden, nem lesz már olyan nyár,
mint a tavalyi volt. ( Messze szállok?! )
S vissza nézek; andalogva kullogok,
elhagyott sikátorok mellett, félve,
remegő hangon fájón énekelve. –
Nem láthatnak, bújok mindenki elől,
( hideg, északi szél jön Kassa felől. )
Kitakarít belőlem egy érzelmet. . .
Fegyelmezett vagyok, úgy lépek tovább,
hogy nem hajtok én már senkinek fejet. –
Riadt az erdő, riadt minden madár;
( hová lettem én, a tavalyi huszár? )
Ki most,és soha nem ülhet lóra már.
MISKOLC, 2009. 04. 01. 04 óra 15 perc
Szonett ( LILLY-94 )
( SZERETTEM LILLYT )
Végre öt, vagy nyolc éves lettem én;
(S a tavalyi szerelem nagy élmény.)
Köszönöm a viharos szerelmet,
(mivel az engem újjá teremtett. . .)
Pipacs illatát szívni örökre! . . .
( És nem azt a göröngyös föld szagát.)
Talán még mindig jobb; s utó végre,
ne bántsunk senkit, azt az angyalát!
Az élet rendjébe vágtam; hiba,
igen nagy hiba történt én velem. –
Majd, hogy nem feláldoztam életem.
Miért is történt ez a galiba?
Most már nem feszegetem; Szerelem
dúlt szívemben, egy igaz SZERELEM!!!
MISKOLC, 2009.05.14. 19 óra 55 perc
Szonett ( LILLY-93 )
Kutatok, keresek; csupán a szépre emlékszem!
Kedves mosolyodba temetem be emlékképem,
amely sosem fog halványulni, csupán csak nyúlni,
s, „IDŐNK” koordináta – tengelyén távolodni. –
Nem Tőled Kedves „LILLY”; a lánglelkű lovagtól,
kit, talán már Te Néked, soha senki nem pótol.
Lágyan ölellek körül; mert lelkembe zártalak. . .
(minket, földi Emberek egyszer meg nem bánthatnak)
E „Földi” létet rajongással fogom át - élni,
s, ha lesz szenvedélyem, azt igazából, mint férfi;
nem rettegve semmi külső várható nyomástól… !!!
Valahol magas fellegekben, és Tőled távol. –
Áldott az a pillanat, mikor megismertelek, . . .
S úgy gondolom, halálom után is csak szenvedek.
MISKOLC, 2009.05.26. 01 óra 05 perc
Szonett ( LILLY-92 )
Színes tollakkal díszítette fel magát,
mielőtt távozni készült. ( Önmagától! )
Senki nem hallja már többé ékes szavát;
elhalkult, s végül eltért minden szabálytól.
Azoktól, amik soha nem szabtak határt,
azoktól, mik nem voltak meghatározók. -
S, jöttek a fényes nappalok; semmi sem árt
már felnövő életének. Nem álmodók
az új, hamvas; puha, nyugtalan éjszakák,
de hoznak fura, színes nyugodt álmokat.
( Lassan hűlnek körötte azok a szobák,
amelyekben kereste édes nyugalmát. . . )
Színes tollakkal díszítette fel magát
az a magány, amelyet mindig is utált! –
MISKOLC, 2009.06 .01. 10 óra 55 perc
Szonett ( LILLY-91 )
Egybe mosódó éjjelek, és nappalok;
egyre jobban érzem, már semmit nem kapok.
Türelmetlen éjszakai virrasztásom,
csupán egy tűnő, pille – röppenő álom.
Ázott madár a fán, s alatta ülök én.
Már minden hiába; miért is kérdeném,
hogy kinek is kell ez a szonett – költemény?
Amíg voltál „LILLY” , addig még volt remény.
Szép lassan, most végre megnyugodni látszom;
nem kiálltok egekig, „röptem” alább hagyott.
Tovább önnön magam most már nem alázom.
Kemény érzelmi hurokba úgy kerültem,
hogy észre sem vettem; már én ülök a fán,
és a daloló madárkát elengedtem. . .
MISKOLC, 2009.07.05. 12 óra 05 perc
Szonett ( LILLY-90 )
Lassú léptek, öreges mozdulat. . .
Nem követem megnyúló árnyamat.
Köröttem fájó pillanat lebeg, . . .
Pacsirta sír, a torka megremeg. –
Sóvárgó tekintet; múltamba visz,
út szélén Pipacs leng, nem Írisz.
Folyók túlpartján Édes Szerelem,
s én az innensőn. Csupán kémlelem.
Szivárvány koszorú hajol felém. –
S hol a boldogság lakozik, arra
bizony mostanság már nem jártam én.
Önsajnálat, keserű bűntudat,
nem tudni, mi is szállt belém? Felém
Jöttél, s láttam elmosódott arcodat. –
MISKOLC,2009.07.05. 12 óra 20 perc
Szonett ( LILLY-89 )
Parázsló hamuvá lett az érzés.
Elmúlt; nincs már benne kínzó féltés!
Elporladt egy színes, fényes álom. . .
( Kősziklává válok, még e-nyáron. )
Nem kiálltok, többé nem is szólok,
szemeimből könny sem árad, állok
egy helyben, szoborrá merevedett
képeim kuszák; lelkem felengedett.
Határtalan határokon lebeg. . .
Sistergőn, levegőben tovaszáll.
Itt a végső búcsú „LILLY”, megyek.
Hosszú, rögös út van még előttem,
csak elérem a kitűzött célom. . .
Számomra nincs már többé kegyelem.
MISKOLC, 2009.07.05. 12 óra 50 perc
Szonett ( LILLY-88 )
( A láng ellobbant. )
Lobbanó, lángoló tűz-varázs;
nyomában pislákoló parázs. . .
Ha nem is szerettél; köszönöm,
hogy Melletted lehettem, (picit).
A láng ellobbant, de őrködöm,
s néha felvillantom fényeit
a megélt, s átélt szerelemnek.
Azt kívánom:
( Éveid Boldogságban teljenek. )
Isten Veled! Szerettelek; s Szeretlek!
MISKOLC, 2009.07.05. 13 óra
A KÖTET MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTÁK:
Kiss Árpád
Németi Lajos
Agócs Ferenc
Balla Dezső
Csősz Géza
Illés Béla Prof. Dr.
Illés Tamás
Kasza János
Kovács Attila
Kurmai Gábor
Nádi Gyula
Péli Tibor
Sziklavári István Dr.
B. Williams St. Nagy Dr.
