TÁGULÓ VILÁG
GÚR ISTVÁN
TÁGULÓ VILÁG
Előszó: Szabados Ambrus
Grafika: arnóti Nagy József festőművész
Magánkiadás
A kötet 150 példányban készült.
A könyv megjelenését támogatták:
Arnóti Nagy József-festőművész
Dobrozsi Zoltán
Csősz Géza - vállalkozó
Kiss Árpád
Kovács Attila
Illés Tamás - Öt körös borozó
Nádi Gyula - Pokol csárda
Péli Tibor - Kertvárosi presszó
Készült a Bíbor Kiadó nyomdaüzemében
2001, Miskolc
Könyvemet ajánlom
leányomnak, Bettinának
és
fiamnak, Péternek ………..
ELŐSZÓ
Egy könyvet kiadhatok azért, mert úgy érzem van mondanivalóm. Piszkálja az önbecsülésem mások írása. Én is tudok hasonlót. –„A MI KERESZTÜNK„
Két könyvet már nehezebb, hacsak-hacsak nem vagyok gazdag ember. – Nos, Gúr István nem az, –de hajt a vágy egy misztikus közösség felé, amelynek részévé válni legnagyobb óhajom…
„VARÁZSOS TŰZ„
Harmadik könyvnél az emberek felkapják a fejüket. Itt már többről van szó! Ide már tehetség kell. - Befogad az a kaszt, amely mindig is az enyém volt. Elismernek, „ KOMÉTÁK „
( csillagok ) porát szórják arcomra. KÖLTŐ VAGYOK ! -
„TÁGULÓ VILÁG „
- GÚRTRILÓGIA „ született. Hölgyeim és Uraim! Az eddig leírtak fikciók. Nem látok bele Gúr István agyába-lelkébe, mivel csak rideg papírok és az általa szült írások között elmélkedem. Előző kötete utószavában azt írtam; Gúr István addig ír verset, amíg a lelkében virág terem. –
A trilógia mostani kötete pótlás is; mindaz ami kimaradt a másik kettőből. ( 10 - 20 sőt 30 éve íródott munkák ) Éhesen vetettem magam az újkori, jelen idők írásaira. Vajon milyen hatással volt Gúr Istvánra a találkozás az OLÜMPOSZ hegyén ülő istenekkel. Bizonyos értelemben jót tett neki.
A témaválasztás tágult. Az ihletettség őrülete már nem annyira lágy, de a valódi kitörés még mindig várat magára. Az arckeresés nem lényeges egy rút kiskacsa, vagy a szépen borotvált maki között.
Új forma és tartalom. - „Kinek áll érdekében, hogyne szemtől szembe láthassa egymást TEREMTŐ és teremtettje „-
Az én értelmezésemben az a kép jelenik meg, mikor a fogatlan őrült nem létező, sehonnan nem jövő és sehová sem vivő vezetékek, csövek biztosítékait fenséges mosollyal lokalizálja. Végül is nekem tetszik. -
Olvassa el!
SZABADOS AMBRUS
ÖNVALLOMÁS
Fél évszázaddal ezelőtt, 1951.06.08-án (Medárd napján) születtem Miskolcon.
A gyermekkori neveltetés meghatározó lettegész életem folyamán. Vannak megérzéseim, de ezen túl a tudásvágy is dolgozik bennem. Első kötetem 1996 – ban jelent meg „A MI KERESZTÜNK ( IDŐ ) „ címmel; a második 1999 – ben került kiadásra, „VARÁZSOS TŰZ” címmel.
Mostani, harmadik kötetem válogatás a hetvenes, a nyolcvanas, a kilencvenes évekből; valamint a kétezerben és a kétezer egyben írt versekből. Az ösztönös megérzések és átélt dolgok belső kényszer hatására késztetnek írásra. Nem tartom magam a klasszikus ér telemben vett költőnek, írónak. Minden, s egyben egyszer megszületett alkotás lelki könnyűséget ad szerzőjének , s remélem, hogy a mondanivaló és a belőlem kisugárzó Szeretet egyszer visszasugárzik az alkotóra.
GÚR ISTVÁN
A Táguló Világ
Lépegetünk…, dolgozunk.
Tesszük amit tenni kell !
Mi kilépünk önmagunkból ,
s ha kell , fölkelünk reggel .
Csókoljuk , kit akarunk ,
imádjuk a T E R E M T Ő T .
( Nekünk nem lehet szavunk ,
sétálva a „ T E M E T Ő T „ ? )
Nem vagyunk ülő vendégek ,
s nem leszünk álló barmok . –
Lehetnénk ülő barátok ,
de ezt ne akarjátok !
Benne vagyunk ; s tágulunk .
Ti nem sejtitek mik vagyunk ! –
Eszet vesztett jó Emberek ,
bőkezűek , s kegyetlenek .
Mert a többi bizonytalan !
Az a sok Hon és Hontalan … -
Most kinek adjunk kenyeret ?
És kinek sok Szeretetet ?
Mindenkinek , vagy senkinek !
Hisz’ Ti vagytok a mieink ,
mert Ti vagytok Ő S – Véreink .
- De jó , hogy ezt megérthetem ! –
Hitvesemhez
Kedvesem ; ölelj magadhoz ,
szorítsd meg gyönge vállamat .
Had érezzem újra , szeretsz ;
s oldd fel bennem a fájdalmat !
Elmúlt évek gyötrő kínját ,
gyöngeségem fojtó búját !
Mivel szívem Téged Szeret ,
öleld meg a Hitvesedet . –
Tudom : boldog vagyok Veled ,
csak is Te Hozzád tartozom .
Benned szenved , Benned szeret
minden egyes mozdulatom .
Érted élek , Érted vagyok ;
„ bánatot én nem akarok . „
Te csak ölelj , szoríts engem ,
Érezned kell szeretetem .
Sajókeresztúr ,1987. január 01.
Gúr István
Békében élünk
Békés évet zárunk újra ;
Kísérjen sok boldog óra ,
mit egymással tölthetünk el
csendes , szerény szenvedéllyel .
Kemény idők várnak reánk ,
senki ne legyen majd falánk !
Becsüljön meg minden percet ,
s tova tűnő szép szerelmet .
Mert életünk rövid álom . –
( Édes ízét kóstolgatom ;
futó kaland éj – magányom ,
e valóságos földi tájon . )
Sajókeresztúr , 1986 . december 29 .
Pipacs – virágom
Útszéli virágom ; piros
szirmod boldog sugárzása
álmaim legszebb festménye !
Ó , hová is lettem volna ,
ha nem vagy létem reménye ?
Te vörösen izzó virág ,
s útszéli ékes valóság
keríts engem hatalmadba !
Mutass végre fénylő napot ,
hogy mehessek számadásba !
Útszéli piros virágom ,
életünk összefonódik…
és gyökered legmélyével
keresd tűz-bő valóságom ,
- Vértől izzó szenvedéllyel –
Miskolc ,1988 – 1998 . 06 .17.
Gúr István
Valóság kép
Éber , figyelő szemekkel
járok előtted Barátom .
Porhó , sűrű köd takarja
széljárta , elnyűtt kabátom .
Csak nézem , mennyi változás,
s mennyi új arc köröttem .
- Figyelmet lekötő mozdulat
lett meghatározó bennem ! –
Bizalmat keltő Emberek ,
egy új rekesszel szívemben .
Még hiszek , és bízom bennük ;
( Kapcsolatunk szinte nincsen )
Tartalmi lényem fejlődő ;
kendőzetlen igazmondás ,
s kemény munka vár még reám !
- Milyen lesz az elmozdulás ? –
Sajókeresztúr , 1986.december 18.
Gúr István
H E T V E N E S É V E K
Ki volt Ő ?
( Gúr János )
Te aki verset is írtál
Hírt nem hoz felőle senki !
Egy elhatározás vitte
hóbuckák közé a frontra .
Nem tudott nyugalmas percet ;
- elhagyta egy életelem ,
és lelkét minden érzelem . –
( M e g h a l t )
Ha fájdalmat érez szívem ,
csak is Ő miatta lehet !
De kérdem : ki volt Ő nekem ?
Csak álom szőtte képzelet ? –
Fényképe már rég megbarnult ,
de arcvonása , mint egykor .
Olyan szép ; akár a Róla
festett , de igaz elmúlt kor .
Pihenj nyugodtan Nagybátyám ,
mintha Magyar Földben Lennél !
Eltemetve : Lengyelország ?
D E L A T I. N vasútállomás .
Gúr István 1974 – 1994
Távolból
Néked , Édes Hazám .
Tudod , hogy visszatérek .
Itt nem maradhatok –
Kár ! Jó itt. Sört inni ,
és nem csak az . Minden kell .
Ti is lányok , s minden !
Kell egy lány , egy sör ,
és kell az Élet , mert
húsz éves vagyok ,és
most minden kell !
Te is : Binz !
Binz , 1971.
Gúr István
Két szoba között
Pont vagyok minden mondat végén ,
szobádba lépve összezsugorodtam .
Vigyázz , most ne kövesd lépésem .
Eddig harcok harca voltam ;
fáradtnak érzem gyönge testem
egy nagy lépés kellős közepén .
Befejezetlennek érzek minden művet.
- ( Vágyam kerget szüntelen ) -
Szabályok halmaza untat ,
pedig nem is olyan érdektelen
megtalálni saját magamat ,
s hová lépésem elvezethet !
Miskolc , 1971.
Gúr István
Védtelen utakon
Lehet , hogy nem kerülnek el
soha fárasztó gondjaim .
Védtelen utakon megyek ,
keresve biztos lényeget . –
Fákat szeretnék még látni ,
tudni ,hogy vannak Emberek !
Feledni múltat , végzetet ,
megóvni minden Értelmet .
Agyam robbanó közepén
tenyésznek vad képzetek ;
megölték már a lényeget ? !
Én mégis megyek , Értetek .-
Gúr ( 1972 )
Tihanyi impresszió
Fák karja összesimul , Naptól óvni
öröklétű gyermektestem , lábamnál
hömpölygőn kavarog a szelíd víz .
A fák a házak erősek , s mégis
kacérkodik a kegyetlen elmúlás .
Templomtornyokra ülve mosolyog ,
s valami furcsa , színes száguldás
a láthatatlan végtelen felé forog !
Tihany – Miskolc (1972 –1992 )
Gúr István
Boldog csak az …
Mindenkiben ég valami tűz ,
olyan ez mikor a kisiskolás
könyve fölött ül és betűz, lassan
óvatosan , mint egy álmodás .
Ketten vannak , mégis egyedül
kell hallgatni , hogy recseg, ropog
sajog minden szó ; s úgy elrepül ,
mint rohanó , kínzó vágyálmok .
Repül minden fáradt gondolat ,
bezárt kapuk előtt megpihen ,
majd erőre kapva kopogtat ,
mert eső esik csendesen . –
Hull alá lanyhán permetezve ,
nevetnek mindenütt az Emberek .
Nem tudják felfogni ésszel ,
hogy nem csak ők kegyetlenek .
Én is az vagyok ; taposok fűre ,
virágkertek gyönge kicsinyeire !
( Hervadt levelek zizzenek meg ,
ha megérintem meleg kezed . )
Ott benn fáznak érzékszerveim ,
kazánok nem melegítenek , s én
lehajtott fővel hallgatom végig ,
hogy mi vagyok : „buta gyerek.”
Igaz is , mi más lehetnék ;
ez ellen egy szavam se lehet .
Miért is lennék más ? Hiszen
akkor tagadnának az Emberek .
Megtagadnák tőlem az életet ,
mit csillagcsikón hoztam el ,
de nem csak nekem , Néked is
Drágám , én imádott Kedvesem .
Lépek előre , azaz csak lépnék ,
ha magam előtt utat is látnék .
Jaj benőtte azt mindenféle gaz ,
s rádöbbentem : boldog csak az
kinek nincsen semmije, semmije.
Fáradt vagy ? Pihenj szépen le .
Álmos vagy ? Nehogy elaludj ,
én már csak őrködni fogok !
Magam és mások álma felett ;
kezedbe hajtom fáradt fejem ,
betakarlak , mert hideg lett ,
s , hogy sötét észre sem veszem .
Minden egynek számít már ,
nincsenek nappalok – éjszakák .
„ Miért nem indulnak vonatok ,
hiszen őket is csak várják !”
Gúr ( 1972 )
Védtelen vagy
A vonat tova robogott . –
Úgy érzed vége mindennek ?
- Nem érheted el önmagad ?
Ugyan , hát nem ezt érdemled !
Ki karol majd jó szorosan ,
könnyes orcádról ki törli
a mindennapi gondokat ?
Ember , nézz szembe éneddel :
adj erőt minden lépésnek ;
és ha mégis hátranéznél ,
hidd , még semmi sem veszett el .
Gúr ( 1972 )
Megindult erdő
Üszkös fatörzs , tört faágak ,
fázós avar pongyolának . –
Farkas csorda , éhes falka ,
tapsifüles van nagy bajba ’ .
Holló károg egy faágon ,
róka ordít , ázom – fázom .
Zenét hoz tavaszi szellő ,
itt egy őz , mily’ szemlélődő .
Rendre , sorban énekelnek ,
minden bánatot felednek .
Gúr ( 1972 )
Levett kalapom
Tavalyi gondjaim tetézve ,
állok eléd bozontos hajjal ,
tépázott hajszálidegekkel :
de éles foggal és körömmel
ragaszkodom , maradj itt velem ,
Te sem hagyj el még józanság !
- Szép hajnali harmatéberség –
Papírba csomagolsz , kötéllel
jó szorosra fűzöl ; csak állok
ropogó csontjaimmal , s levett
kalapom is cipőmnél hever ,
melynek már hiányzik a talpa !
Gúr ( 1972 )
Bocsánatkérés
I.
Nyafogva hajtom
meg térdem , fejem ,
vállam : nem
merek fájni , mert
tudom , hogy van
b o c s á n a t . –
II.
Állok eléd bozontos
hajjal , tépázott
hajszálidegekkel .
Tegyem amit tenni kéne ?
Nem teszem ; inkább
tüzek lángja égessen el !
Gúr ( 1972 )
S Z E R E L E M
Szeretlek , mint forró napsütésben
az enyhén hideg kútvizet ,
mely átjárja meleg testemet .
Nem gördülhet elém akadály ,
mi semmisítő erővel hatna rám ! –
Minden gondolatom Nálad jár ,
nem hiszem , hogy ne lenne igaz ;
mindig , és most is van vigasz .
S majd eljön a boldog pillanat ,
mikor újra átkarolhatlak .
( S megilletődve nézem alakod ,
mely szép, semmit sem változott… )
Főzöl majd újra erős feketét ,
megigézed a fiú két szemét . –
Szeretlek , még ha furcsállod is ;
Érzelmem nem lehet hamis . –
… Most itt vagy velem szemben ,
csak ülsz , s én pici ajkadon csüggök ,
könny gördült már mindkét szemembe .
Csak mert Néked örülök , ki elhoztad
a boldog megújhodást , mit nem
vártam még soha ilyen hevesen . –
Gúr ( 1972 )
Az elmúlás ellen
Tűz ; ellobbant . Kék – zöld
lángnyelvek nyúlnak az égre .
Bedőlt falakon rohan a szél !
- Hírek terjengnek ; hová
siet a későn érkezett tél ?
Hol vagyok én , s Te merre
csavarogsz édes-szemérmes ?
Hol találok érzékien csábító
igaz - valóságodra ? –
É L E K ! Mégsem létezem .
Mint gyertya fényes éjjen ,
„ mi elmúlás ellen kiált „
úgy égek el , képzelt
remények csillagtükrében. –
Mint fa lángoló tűz hevében .
És még azt hittem létezésem
örök , a fény hullámzó terén .
Most csak szavakat keresek ,
megőrülök : lángol minden
körülöttem , s nincs tovább !
Gúr ( 1972 )
Te vagy nekem
Karolj csak , szorítsd meg kezem !
Érzed – e még jégkorszakom
Életem ? –
Porszemnyi csodás való vagy ,
Melletted élni varázsos
véletlen ! –
- Hol pihensz robbanó fejem ?
Puha vánkoson , tűz-meleg
kebleken . –
* * *
Te vagy nekem ? Míg szerelmed
tüze perzselve égetett , bizony
védtelek ! –
Te vagy nekem ! Most már mindig ,
mert befejezetlen lettem , s örökre
védtelen . –
Gúr ( 1973 )
G o n d o l a t o k
Mindig csillagok fényében fürdettem
meg , mint Anya fülig koszos gyerekét .
Most hideg szél lett újra barátom , ki
ellopta tőlem vékony tavaszi kabátom ,
mit kibéleltek rohanó éveim boldog
percei ; eresztem szabadon , had fusson
mezítlábas gondolatom , hogy lehessen
rideg utcakövek megszokott barátja .
- cipő kellene mind a két lábára –
de Ő csak fut , eszet vesztve illan,
megállapítanom sincs időm azt ,
hogy hol fut ; s hogy meddig rohan .
Gúr ( 1973 )
M E R T az Idő
Ami megdöbbentő lehet ,
csak is az ismeretlennek tűnő
igaz tények valósága . –
( Hosszú rögös út vezet
minket , segélyt jelentő
megnyugvások pamlagára ? )
*
Mikor hihetjük el , nem kőbe zárt
fájdalom körültekinteni ? S mikor
lesznek végre nyugodt nappalok ?
És jó hosszúak ; mert olyan rövid
minden gondolat – pillanat !
És termékenységünk csírába
fojtott évek összerezdülése . –
Gúr ( 1973 )
E G Y Ü T T
Mondd , miért remeg kis kezed ,
s hullámzik tajtékzón szép tested
millió hajlata ? Félsz ? Jer közelebb ,
mert nagyon szeretem közelséged .
Félek a gonoszkodó emberektől ,
akik nem értik meg a lélek
jó akarását ; s mindig féltelek
viszályok vad viharaitól . –
A valóságos elmúlástól ,
múló évek súlyos gondjaitól ! –
Küzdjük együtt le a félelmet ,
és őrizzük meg a Szerelmet !
Gúr ( 1973 )
Vigaszt Egek
Huszárszázadok gyalogolnak
útvesztő vézna testemben . –
Kóbor lovagok imát mondanak
halkan , remegő szívemben . –
Tolvaj idő percei jönnek ;
csak is engem szerethetnek !
Tartsatok mindig velem
bársonyos rezdülésű csodák .
Íme a földre szállt napfényű
égi rokonság fut most előlem !
Vigaszt Egek ! Múlik életem ,
s tudom van mit féltenem . –
Gúr ( 1974 )
Egy falat kenyeret
Leomlott téglafal ,
partra dobott béna hal
vagyok egyenlőre .
– ( Társaimmal együtt dologtalanul )
-Mihaszna naplopó ,
buta fiú , s átkozódó . –
*
Hűtlen kutyának nincs ,
s nem is lesz gazdája .
Póráz nyakára nem kerül
mutatni meghatározva
kiszabott útját ;
zsíros szalonna sem
jár száraz kenyeréhez ,
ha megdögölve
feküdne is dombján
a piszoknak , szennynek ,
mert hűtlen volt újra ,
s elment más világot
teremteni magának ! –
Omlanak már a falak ?
Gúr ( 1974 )
Eltűnt árnyak
Fájó nosztalgia gyötör . –
Mint fészkét hagyó madár ,
úgy röppen el a víg gyönyör .
Képzeletemben nincs határ ; -
( ledőlt szénakazlak alatt
keresem gyermekéveimet ,
villanó fénysugár szeli át
érett testem ; rémes döbbenet . )
Szaladj gondolat , sebtében
állítsd fel élet – képedet .
Éveket átölelő két karom
csak porban turkál szertelen ,
de van egy út , mely oltalom .
És ez a nyugalom nekem !
Gúr ( 1974 )
Valaki hiányzik
Mikor látjuk újra egymást ?
- Megmondani nem tudom –
Mégis , úgy érzem most is
dédelgető kezed fogom ; mely
biztos utakon vezet …
Még ha messze is vagy tőlem ,
suhanó bárányfelhők felett ;
ahová karom már nem érhet . –
Még érzem tested melegét ,
( lelked )
szíved dobogását hallom ,
és egyre jobban megértem ,
- midőn testem vágytól ég –
hogy miért vagyok magam
a hullámos tenger közepén .
Hol csak csillagok fürdőznek
sötétlő éjek éjjelén . –
Gúr ( 1974 )
Nem a szív
Hová vágysz testem ?
S Te ,csapongó érzésem ?
- Széthasadó lelkem
hömpölygő hullámain
tévedek kegyelemnek
maroknyi pontonára . –
*
Kopár hegyek , megyek
felétek . Nem a szív szól ?
Csak ballagok ; majd állok
némán , figyelek , s úgy érzem
most vádol igazán a múló Idő .
Nem enged szóhoz jutni . –
*
Egyre csak perel velem ;
csak tudnék feledni , csupán
egy pillanatra . Ezért mindent
megadnék . Nyugodt leszek .
Nincs magának semmi baja ,
így mondják az Emberek . –
Gúr ( 1974 )
Karácsony ünnepén
( Spontán vers )
Mindig vártuk , nyíljon meg az ég ,
és bőségkosarával ajándékozzon .
Újra gyermekként , reszkető kézzel
áhítjuk ; hiszen csodás az ajándék !
Kívánja lelkünk , áhítja testünk
az öröm , s boldogság jelképét .
Legyen hát vidámság , feledve
mindent , zengjük Karácsony énekét !
Budapest , 1974.dec.
Gúr István
Mert mulandó
Nem hiszem , hogy játék lenne csak ,
Te sem hidd , hogy én becsaptalak .
- Kitárt ablak az élet – most mégis
megtévedt sóhajok közt lebeg ; -
Mert mulandó , így újból megremeg
minden tagom , de félni nem merek !
( Hogy nyugodt kikötő lesz a végzet ,
ezt tudom ! Éppen ezért lágyan síró
halk fájdalmas hegedűzenét kérek .
Gúr ( 1975 )
Örökéletű Virágok
hallottam madarak fecsegését
virágok kamaszos hangjával
vegyítve , borzolt a szélvihar –
tovasuhanó életem nem zavar .
bársony pamlagon hever , hű
ez a pompa , a színek , kábulok –
egyértelmű újjászületés , meghalni
nem akarás : az életösztön csodája
ragad magával , én is virág leszek ,
mert a virágok sohasem halnak meg .
Gúr ( 1975 )
K Ö R T Á N C
Szabályosan körbe forog
kezében tartva gyermekét .
Reggel ötkor mindig zokog,
kérdően nyitja fel szemét .
Vadállat módján viseltet
minden egyes ember iránt ,
soha sem vetne keresztet
nem érez ebben semmi hiányt .
Hangyaszorgalma erős vár ,
- ahogy forog , szédül talán .
Érzékeiben nincsen határ ;
Szerencse fel , Te Ős Kaján !
Forogj , forogj , körbe járj .
Szédülj a mélybe jó mélyre le,
senkit soha meg ne várj –
Ívelned kell ; csak is fölfele .
Gúr ( 1976 )
Csak így lehet élni
Erős hittel , bátran nézni
minden EMBER szemébe ;
valami felemelő érzés . –
Hiszem , hogy nem tévedek ,
ha most mindezt elhiszem .
Voltam önző , leszek is ,
de mégis talán fontosabb ,
hogy mindig ember legyek !
Olyan , kinek szava van ,
s kinek tette értelmes …
Mert az ész és értelem
összecsengve nem végzetes !
Csak ha elvész , eltűnik ,
akaraton kívül megszűnik
bármelyik e kettő közül ;
mert az már az őrület !
Gúr (1976 )
El nem engedő kéz
Megszült a képzelet …
mondd ,ki vagy Te nekem ?
MINDEN : Viharos élet ,
Fájdalmas Szerelem ;
félelmetes , szédítő
mélység és magaslat ,
vakító fény – és erő .
Már régen vártalak !
*
El nem engedő KÉZ
lett úrrá felettem .
Ó Isten , ne csak nézz ,
Cselekedj is helyettem !
Hallod a kérő ima-szót ?
/ Válaszod olyan legyen,
hogy a gyötrő valót
örökké míg élek , érezzem ./
Gúr ( 1976 )
N Y O L C V A N A S É VE K
Kapu nyitás ?
Bezártam kapumat ,
őrjöngő öntudat .
Kinyitnám szívesen ,
tudom , még nem merem .
Vagy talán nem lehet ?
Bezártam kapumat ,
dühöngő öntudat .
Kinyitnám szívesen ;
érzem , hogy életem
értelmét elnyerem .
Kinyitom kapumat ,
ujjongó öntudat .
Bezártam régebben ,
de tudom , hogy többé
már ezt sosem teszem .
Kinyitom kapumat ,
csapongó öntudat .
- Bezárni nem lehet . –
Had szálljon magában ,
s teremtsen Képeket !
Gúr ( 1985 )
Ki lesz ?
Már nincsenek többé éjszakák ,
egybeolvadt időpillanat – sorozat
lett a végleges , s meghatározó :
- hisz” ez olyan mint a kábulat . –
Nincs este , nincs reggel , s délután ,
ugyan mit is hozhat ez az áradás ?
Lesz még erőnk ? És jelenünkből
kinövő , boldog jövő – áradás ? –
S ki hordja majd e világ keresztjét ,
vállalva magára súlyos terheket ?
S ki lesz az , ki megmenti nekünk
a megfoghatatlant , s a Szerelmet ? …
Gúr ( 1981 )
Táguló világunk
( Hitetlenül )
Kitágult a világmindenség ;
közben minden , ami létező
nullára ZSUGORODOTT !
Körülöttem kínos harc folyik ,
öldöklő vad tusa adatott . –
A túlélés pillanata mindig
a legfeszítőbb művelet , és
egyben a legrövidebb pillanat .
Csak ennyi , és semmi több ,
lehetséges , hogy valóban
megtörtént a csoda ; hiszen
egyre tágulunk a nullában .
Gúr ( 1985 )
Halál Mindenséges Áron
A TŰZTŐL SOHASEM FÉLTEM ,
HIÁBA ÉGET ÉS PERZSEL ;
OLYAN EZ MINT A SZERELEM .
A HALÁL MÁR NEM ÉRDEKEL ,
HA KELL FARKASSZEMET NÉZEK ,
S BIZTON MINDENRŐL LEMONDOK !
CSAK ÖLELJ , ÉS TUDD , NEM FÉLEK
TŐLED : MELLETTED MARADOK . –
*
A HARANGOK NEM SZÓLNAK MÁR ,
ÉS BIZTON NEM LESZ ILYEN NYÁR;
- CSAK A HALÁLOS ÁGYAMON –
- ÉS A MINDENSÉGES ÁRON -
ENNEK NINCSEN MÁSHOL HELYE ,
MINT SZÍVEDBEN ; HŰ SZERELMED ?
HAMUVÁ ÉGETTED TESTEM . . .
S ÉN MAJD MINDENT ELFELEJTEK .
Gúr ( 1985 )
Már érzem
Lágyan leng az esti szél ,
takargatja testem az avar ;
minden csillag hozzám beszél ,
tovaúszó létem nem zavar , -
*
Ki tart engem fogva ?
- Az ki nálam hatalmasabb ! –
Félni IDŐNEK múlásától
EMBER jaj nem szabad .
*
Kusza érdekszövevények
sziporkázó vágyálmai között
el sohasem veszhetek ; azért ,
mert belém DÉMON költözött .
Gúr (1982 )
Vállalom
Tudom , özönvízzel jöttem !
( Mint vergődő mérgezett hal ;
mint holt sziget , mégis létezem !
Félek , s egyre jobban tudom ,
hogy csak a TŰZ végezhet velem .
JÓ NEKTEK EMBEREK ! -
Ti boldog földi halandók ,
kikért úgy remeg szívem ,
a csapongó , a szertelen . )………..
- MIÉRT NINCS SENKI ,
AKI VÁLLAL ÉLETEMBEN ?
MINDENT HALLANOM KELL ,
MÉG SÍROMBAN IS , FEKVEN . –
( Ha KRISZTUS helyett lennék
keresztre feszítve , talán jobban
elviselhető lenne áldozati életem .
Jöjjön aminek jönnie kell , vállalok
valamennyi követ , ami még elérhet :
de a végzet nem foghat ki rajtam ! –
Talán hiába utaztam csillagközi
gázlón igaz értelmet keresve ? )
EZT MA MÉG NEM TUDOM !
Gúr ( 1981.06.08. )
Felnövök talán
Angyali szárnysuhogásod repdes ,
édenkerti - reménycsillag ! -
Szép világ , édes megváltás ! ?
„ szerelmünk már mennybe ballag „
*
Fényreklám szőtte beton réteken ,
vágyunk egymásba olvadni , hogy
ragyogjunk sötét panel falakon !
E farkas üvöltő éjszakán …..
*
Lassan majd felnövök talán , régen
képzelt életem megérdemelt jussához .
OTT már semmi , gondom nem lehet ;
és bajt már senki sem tehet ……….
Gúr (1982 )
Csodás végzet
Alagútba berohanó rövid
élet , emelkedj magasra ,
győzd le kicsinységed . –
markolj hús-vér koponyád
roskadozó polcaiba …….
hidegséged felhevíthet ,
gyengeséged erősíthet . –
SZERETLEK , SZERETLEK ,
s TE rongyos emlékezet
vérző testemből kivetlek . –
hajótaton didergő boldogság
eltűnik víznek habjai között ,
szobormagány ÖLEL újra ,
RIDEG ágy , HIDEG ágy ,
CSÓKOS ágy ,kékbe öltözött .
megőrzöm szemed fényét …..
megiszom a bánat vizét ……..
SZERETLEK , SZERETLEK ,
és csodás végzet lesz , ha Te is
végre akarod : úgy lesz ? -
Gúr ( 1983 )
Anyai nagymamám emlékére
AKI HIÁNYZIK
( Nagymama )
Hiba volt – e hinnem ,
hogy szerettek engem ?
Hiba volt – e bíznom
abban , kit szerettem ?
Álnok csaló lettél :
csak a hulló falevél
tudhatja BÁNATOM ,
amióta elmentél ! -
Árva vagyok , TE sem
társaságban , én sem .
Csak a remény éltet :
csillagommal üzenj !
Mert ha fényes , tudom ,
hogy itt vagy ; vállalom
az ÉLET terheit . –
S emlékedet ÁLDOM !
Gúr ( 1984 )
( TIZ ÉV TÁVLATÁBÓL )
Örökké élsz
Patakok rohannak tova ,
virágok hervadnak el , az
elmúlás bús harangszava
minket is szorítva átölel .
*
De Te örökké élsz nekem ,
fűszálbalzsamos réteken . –
Két kezedben Rózsa fűzér ;
sóhajtásod az égig felér !
*
Fák levele hull a FÖLDRE .
ITT VAGY VELEM . –
Nem mehettél el örökre .
*
Mikor mondod már ; István ,
fiam itt vagy újra ? ! -
„ Elrepültél sirályok hátán . „
Gúr ( 1984 )
( TIZ ÉV TÁVLATÁBÓL )
Végig gondolni nem lehet
Múltam , mely mélyen , erővel
hálózta be érzékszerveimet ,
csupán valami átkos szövevény .
Ebből még előre nézni is nehéz ;
de tudom , mert elszánt vagyok ,
hogy ezt a hálót szétvagdosom .
Múltam rossz emlékeit kitörlöm ;
mert ha nem haladok azon az úton ,
melyet sorsom nékem kiszabott ,
nem is EMBERNEK születtem . –
ŐSANYÁM , ki láttad a Holdat ,
és ölében a fényes CSILLAGOT ;
mindig azt mesélted , SZÍVED
leghőbb melegével , első unokád
élni fog : de nem csak földi ,
hanem , örök fényű ÉLETET . –
Most már hiszek NEKED , ezért
a gyorsan múló IDŐ távlatába
szól vissza HOZZÁD ez a pár sor;
Tudod - - - biztos vagyok benne ,
hogy majd hulló csillagommal
utazva foglak viszontlátni ! ……..
Gúr ( 1984 október . 24.-én )
EMBERISÉG
A végtelenbe suhanó
időpillanat határtalan
téren át meg-megújuló .
Nincs többé megbocsátás ?
Bűneinkért vezekelni kell ,
Ember előtt , Isten előtt ? !
Bizony !
Méltóságos fegyelemmel ,
HITTEL , és reménytelten .
Gúr (1984 )
ITT VAGYOK
Anyagként már készen várok ,
igenis EMBERRÉ válok ! -
Formálgatva egyre magam ,
tudatosan ; mindig jobban .
Tettre készen , becsülettel ,
megharcolok ellenekkel . –
Igazszólás híve vagyok ,
nem is lopok , nem is csalok .
Néha mégis csalódni kell .
Hiába a becsületem :
megsebeznek fegyverükkel
azon aljas szándékúak , kik
örülni csak akkor tudnak ,
ha más ellen áskálódnak !
Gúr ( 1984 )
Széthullik minden ?
Te Egységes Világ , Te örökkön
létező : aki saját magad erejével
csodákat teremtettél ; s amidőn
Ember is leltél földi bolygónk
benépesítésére : - miért engednéd ,
hogy PUSZTULÁS legyen ? -
( Miért - miért hullik szét minden
mégis ? Magyarázd meg nekem ! )
*
Széthullik minden ? Mind ezt én
nem hiszem , nem hiszem ; csupán
TUDATOMBAN játszó , gondolat
adta rémszüleménynek képzelem . –
Gúr ( 1984 )
Tűnő álom
Keresett boldogság ,
fényévnyi távolság .
Cselekvő – Alkotás ;
kemény kő – izzadás .
Pirosló Hajnalon
adódó ALKALOM ,
Szerelmi ÁHITAT :
Vérével ÁTITAT . –
Kalandor lelkemet ,
csak akkor mentheted ,
ha Érzed a LÉTET . –
Áldozd fel Lelkedet .
*
Tűzokádó vad paripák
száguldó gondolataim ,
tovatűnő füst – karikák
lettek újra DOLGAIM !
Tűnő ÁLOM Életem ,
vágyaimat kergetem . –
Hosszú úton fáradok ,
de érzem , boldog vagyok .
Gúr ( 1985 )
APÁM
Veled álmodtam ma délután .
- Csak nincs valami BAJ ? –
Kávét iszom cukor nélkül ;
mert keservesen bánt , hogy
BÁNATOT okoztam . –
Meg tudsz bocsátani a Te
ROSSZ FIADNAK ? -
Ha nem ,akkor úgy is jó ;
én úgy sem VÁLTOZOM ,
mert ilyennek Teremtett
a MINDENHATÓ ! -
Gúr ( 1985 )
Krisztike és Vilmos
Bizalmatok bátorságra kötelez ,
méltó AKAROK lenni , mert
E L F O G A D T A T O K .
- S bátor ahhoz , hogy Hozzátok
egy pár sort ; verset IRJAK .
Minden gyermek ŐSZINTE ,
csak VIHAROS életünk
késztet KÉPMUTATÁSRA .
DE TI MARADJATOK mindig
nyíltak ,igazak , mert minden
IGAZ Ember megtalálja a hőn
ÁHITOTT BOLDOGSÁGOT .
Gúr ( 1985 )
TE HALANDÓ
Örök álmok végzete vár .
Hibátlan , mégis sivár . –
Szökkenő ÉLETED
előle úgy sem rejtheted !
Remegő kezedben virág ,
fejedben ÉRTELEM ;
meglibbenő faág jelzi ,
nem lehet FÉLELEM !
Mégis , elképzelhetetlen ,
hogy Ő jelen legyen a
VÉGZET ELEJÉN ? –
Sehol ; talán a VÉGÉN !
Gúr ( 1985.12.10. )
PÉTER FIAM
Ne hidd , hogy nem szeretlek ;
akaratom GYÜMÖLCSE vagy .
Már most is , érett , felnőtt
fejjel GONDOLKOZOL .
Kötelességeiden túl , néha
gondolj Apádra is , ki nemzett .
Fordulj hozzám bizalommal , mert
kötelességem van Veled szemben .
*
EZ OLYAN KAPOCS ,
OLYAN ERŐS LÁNCOLAT ,
mit ELSZAKÍTANI NEM LEHET .
MINDIG BÁTRAN ;
ÉS IGY HATÁROZOTTSÁGOD
MAJD KEMÉNNYÉ VARÁZSOL . –
Gúr (1985 )
Élhetetlenek
Köveket görgető árral ,
Hullámok TARÉJÁN
sodródó ÉLETNEK
vagytok rabjai ; halállal
lakol , ki egyszer született .
- Szabályos ÍTÉLET ! –
A MIÉRTEKEN TÚL
lelketekben csak vihar dúl !
Értelmet adni nem lehet ,
vagy talán nem is akartok ?
Így nincs értelme élnetek ,
elsuhan minden álmotok ;
s TI csak álltok ……..
merev derékkal , s Rólatok
példát senki nem vesz !
TITKOT nem árulok !!! –
Gúr (1986.05.26. )
Tudjátok meg
Mily’ fondorlatos cselszövés ,
- talán egy gyilkos gondolat
szorult azokba , kik mindig
megölik a BOLDOGOKAT .-
Fojtogató szenvedéllyel .
Megint előttem lebeg
az iszonyatos szörnyűség ;
- melytől szívem is megremeg .-
Álnok világ , piszkos csalók ,
tudjátok végre : gyűlöllek
benneteket rendre , sorban .
- Miattatok is szenvedjek ? –
Hát nem ! Erősnek kell lennem ;
s kimondani , mit nem lehet !
Vagyis olyan IGAZSÁGOT ,
miért fejet is veszthetek !!!
Gúr ( 1986 )
A szerelem halála
Látok lándzsával átszúrt szíveket ;
cél nélküli kósza bolyongásuk
lenne a szerelmesek SZERELME ?
Mi lett ígéretük halmazából ? –
Semmi nincs már , csak kusza , …
romokban heverő ,sárban csúszó ,
szeretetet áhítozó roncs - halom . –
Fájó kiáltásukat hallgatom , és
a monoton egyhangúsággal
elszabaduló , vad hangzavarban ,
az egyszerű is kilátástalan ! –
*
Végül minden szép érzés meghal .
Gúr ( 1986 )
Téli kép
Téli , havas éjszakában
csengős lovú szánka suhan .
Nemzetiszín szalag rajta ;
ostor pattog , gazda hajtja .
Porhó röppen , magasra száll ,
- milyen fehér körben a táj –
Nem is látni hegyek ormát .
Igazítsd meg meleg kucsmád !
Forgó szellő el ne vigye . –
Legyen Veled Isten kegye ,
vigyázzon Rád egész úton .
( Legyél résen jó Barátom ,
hogy élményed örök legyen ,
akár csak hó fenn a hegyen .
S mint Szereteted legbelül ,
mely minden jóért lelkesül . )
Gúr ( 1986.06.08 – 12.23. )
Vég nélküli tombolás
( ISTEN – EMBER )
KERESZTRE VAGY FESZÍTVE ,
MI IS KI VAGYUNK SZÖGEZVE .
MOZDULNI NE MERJÜNK LÉNYEK ,
MERT BELÉNK MARNAK A FÉRGEK.
SIKOLY , s TÖRT ívű SZÁRNYALÁS :
BENNÜNK MÉG VAN HÁLAADÁS !
*
NEVESS CSAK VÉGES ÉRTELEM ,
DE NE KÖVESS KÍNZÓ FÉLELEM !
A TÉR BEZÁRUL , TOVÁBB NINCS .
EMBEREK GYERÜNK VÁR A KINCS !
Gúr ( 1986 )
Könnyeid
Holnap újra tenger árad ,
eláztatja éjszakádat . –
Most még könnyeid hullanak ,
( kristályként ömlő zuhatag )
Számlálhatatlan pillanat
forró csókjaiba fulladsz ;
nem várnak már sehol . –
Pórázon őrjöngsz öntudat ?
Vadul tombolj ! Küklopsz Ember
elvonulásod vonaglik ? –
Ó mily’ parányi is vagy !
Hideg szívű – meleg kezű
bátor evezős , TE mormolsz ?
Buborék valód fuldokol :
TAVASZ lesz mindig , ha TE is
útközben örökké dalolsz !!! –
Közben őrjöngő röhögés ;
s TE megennéd elemórzsiád ?
Feküdj le aszfalt – ágyadra ,
s elmúlik majd a szenvedés !
Gúr (1986 )
Tettekkel
Gyertyafény pislákol ,
csöngettyű hangja szól .-
Szent Ének halkan száll ,
gyermekhad még kántál .
*
Jászolban Kis – JÉZUS ,
nézd csak meg , el ne fuss !
Bennünk él régóta ;
Szívünk ŐT óhajtja ! -
*
SZERETET , BÉKESSÉG ,
egymásnak jegyesség …
Legyen velünk végre !
Tekints fel az ÉGRE
*
tiszta , szép szemekkel ,
s ISTENT hívő szívvel ! –
IMÁD legyen óhaj ;
TETTED ne csak sóhaj .
Gúr ( 1987 )
EL NE HAGYJ !
Már a tinta is eltűnt pennám hegyéről ;
- mintha soha nem akarna írni semmit . –
Pedig nem is így van , ezt csak is én tudom .
Már a lélek is kiszállt gyönge testemből ?
- Elveszítve örökre mesés erejét . –
Lehet , hogy mindezt csupán én gondolom .
***
Az írás megmarad ,
Szívem , jaj : megszakad .
De lényed melegít ,
és mindig boldogít ;
**
hogy TE vagy . –
ITT vagyok ;
el ne hagyj ! –
MEGHALOK .
Gúr ( 1987 )
MINDIG
( Hitvesemhez )
Érzem szíved dobbanását ,
már végigkísér utamon .
S ez a lobogás minden
létezőnél többet jelent .
Vigyázok rá , féltem , óvom .
Ki tudja miért van ez így ?
Talán csak Benned létezem ;
Hozzád mindig eltalálón ,
már igyekszem lenni , s tenni
azért , hogy ez így legyen !
Gúr ( 1987 )
VÉDTELENÜL
Mint farkasok , éhesen , víz nélkül ;
csak vagyunk MAGÁNYOSAN . –
Kettétört szárnyalás : könnyezünk ,
s mint fáradt Ember , szabályosan
mindent megteszünk , hogy álmunk
V A L Ó R A V Á L H A S S O N .
- én sem , Te sem , senki sem ,
ezért a sok SEJTELEM !!! -
Gúr ( 1988 )
Táguló Világ
Mit hoz a holnap ; ……..
mivé változtunk Emberek ?
Van még közöttünk vihar ,
sötétlő felhő – fergeteg ? –
Születtünk ; s rég kísért
új korunk Bűnös átka . –
Honnan jön a FÉNYESSÉG ?
Boldog öröm ; mert erre várva
mindig nyitottak vagyunk .
Táguló Világunk újra
és újra arról BIZTOSÍT ,
hogy isteni gyermekként halunk !
Gúr ( 1988 – 89 )
KILENCVENES ÉVEK
VAKVÁGÁNY
Bakterház a sivatag közepén, a homok - buckák alól csak a csúcsa látszik. Mintha vonatfütty járná körbe, a vibráló csend –magányt megtörni; mintha porfelhő takarná el az előttünk álló, minket váró JÖVŐT.
Viharos szél keveri fel a homokdűnéket; s hol domb volt, most mélyedés, hol gödör tátongott, most homok – csúcs magaslik. A vágány útját követni lehetetlen, mintha nem is létezne; s mi mégis mindent, újra elsöpörve magunk elől rohanunk az örökkévalóság felé.
- Csak nehogy vakvágányra fussunk !!! –
Mivel csak játszik velünk képzeletünk, nem merünk szembenézni a valósággal. Még ha a Föld nyílna meg; azt sem hinnénk. E vakvágány végén tövisekkel font alagút vár bennünket. Hivalkodó, szarvasagancs akasztófa-rengeteg; melyből választani nem is lehet. Nem is kell, hiszen mindenkinek jut egy ág. S ott lógni, ázva fázni, pihegve könyörgőn hörögni valami rettenet.
- Suhanó vonat robog a hideg éjszaka alagútja és vakvágánya felé. –
Fékezés, gyorsítás, sípolás, hörgés, …….. recsegés, gőzturbinás szenvedés; homályos látomás, kapaszkodás az utolsó vagon utolsó peronján a fogantyúba! Végeláthatatlan szín-kavalkád ez az ÉLET palettáján: s mintha a végállomás közeledne.
( Nem adják ingyen a peronjegyet, még az átszállót sem. Bizony bliccelésről szó sem lehet).
Már porfelhő takarja az éji látomást; mintha misem történt volna. Csupán egy – két csodálkozó, bámészkodó alak vár. Úgy tesz, mint aki félelmet érez .
NINCS TOVÁBB SEMMI? TALÁN CSAK A NIHIL? Nem hiszem; a vakvágány vége nem lehet az utolsó pillanat …………….
CSAK SZABAD TERET kapott a LÉLEK!
Gúr ( 1994 )
Fény – nélküli csend
Szavak , miket elmondani nem lehet ,
tettek , melyek miatt most is szenvedek .
És mindez , mindig köröttem lengedez .
Évek súlya mégis könnyűvé tesz . –
Napok , percek pillesége ölbe vesz !
Holott én is járhatnék rendesebben ,
miként a gyakorló Ember , s nézhetnék
magam köré bátran és önfeledten .
Mégsem lehet ; valami ŐSI ösztön ,
mely lelkemnek állandóan magyaráz ;
bennem egy örökös talányos börtön !
Nagyon sokszor IDŐ előtt megaláz . –
Magam előtt is : időnként hiába
gondolok a Világról nagyon szépet .
Mások előtt is ; - nem mások hibája –
Pedig ŐK nem is látják a fényeket !
Ott a messzi , távoli , kép – nélküli
legbenső csend – szívekben gyúló Tüzet !
S a soha el nem érhető ; közeli
és Boldogságos fény – nélküli Csendet . –
Gúr (1995.10.06. )
Szinva parti Kabay – Party
Pezsgő nélküli szerelmi áhitat ,
Szinva parti éjszakai kábulat
reményében fohászkodom , Hozzád
Szinva – Party Kabay . S ha tollát
mártanád újra a KÖLTÉSZET
oly’ dicső , sokszínű kalamárisába ,
akkor talán megérezném Benned
sokrétű rezdülésed . Minden hiába !
„ Csupán Baráti Szeretet . „
Miskolc , 1995.10.30.
Gúr István
C R E D Ó
Isten alakú űr van bennem ;
Érzem ott volt az ÚR ! -
Mégis elvették tőlem .
- Ő szinte égi ,és mégis ÚR.
HISZEM , mert hihetetlen ,
hogy nem hiszem ; de tudnék
kétely nélkül Betlehemben
látni Angyal – Tündért !
Nyitni – kék ; örökre . –
Dallal égre fel ! S az égi kegy
leszáll reád ; s ez nem csak röpke
meghasonlott HISZEKEGY !
Budapest , 1998.06.08.
Gúr István
NÉGYSOROS
Még mindi cikázik bennem a gyilkos gondolat .
Én magam nem bírom legyűrni ; mint
egy áldozat . –
Tüzes Kereszten ,avagy feszes kötélen .
Mégis , mi lesz veled G. te szerencsétlen ?
*
HÉTSOROS
Napok múlnak tétlenül ,
csak fekszem az ágyon .
S múlatva a Drága IDŐ .
Éjjelek jönnek jeltelenül ;
felszínesen alszom , s a
ringlispíl sincs oly’ szédítő ,
mint amiben álmom elmerül !
Miskolc , 1999.02.18.
Gúr István
TINIKÉHEZ
Mikor fekszem az ágyadon, múlt ,
jelen , s jövőképek tolakodnak . –
( Azt a napot mindig ÁLDOM ,
mikor adtad Magad e földi valónak )
Létem értelme , s gyümölcse ;
nékem mindig PICI GYERMEK . –
Hajnalnak ÉDES SZÜLÖTTE ,
TÉGED meg sem érdemellek ! –
Mikor fekszem az ágyadon , múlt ,
jelen , s jövőképek sorakoznak ,
boldog vagyok ; mivel TUDOM ,
ha örömeim egyszer megtalálnak ,
TE is rátalálsz ÖNMAGADRA . –
S közös álmunk válhat valóra !
- Felszabadult érzés lebeg ,
s körülöttünk a SZERETET . –
Megjegyzés : ( Nem jött levél
CICÁTÓL Angliából . )
Miskolc , 1999.10.28.
Gúr István
Dr. Forró B. Lenke „r”
Szenvedély ül csodás arcán ;
határozott , és karakán . –
Rossz szót Tőle nem hallani !
- És mindig így robotolni ?
Körözni , óvni az EMBERT ,
kit önmaga , vagy élte vert . –
*
Kedvessége lenyűgöző , megfog ;
ha szomorú vagyok sem dohogok .
Jó most találkozni , szót váltani ;
de szótlanul is érzem válaszát …..
és fogom nevét mindig áldani ,
míg élem ezt az örökös hajszát !
( Halk muzsika szót kérek )
Miskolc , 2000.aug.14.-én.
Gúr István
Égő csipkebokor -
fénylő ravatal
( Isten végtelen hatalma )
Ha fényeket látok , magam virrasztok
éjszakákon át ravatalok mellett . –
Sötétségek mélyberántó ereje ,
soha meg ne közelítsd szenvedélyem !
- Mely felér a virradó lángolással . –
S én mellette melegszem ; csikorgó ,
fájó hassal , és éhezve így könyörgöm :
Drága Jó Istenem , segíts most nekem ;
- az elesetteken , s a tehetetlen ,
de tenni akaró munkás Embereken !
Gúzsba font kezük elernyedt , éberen
sem tudnak kemények lenni ; hová lett
reményük ? Néma büszkeségük elszállt ?
Hová tűnt a sok könnyelmű ígéret ?
( S , hogy megbukik majd minden rendszer ,
ez az egy csak törvényszerű lehet ! )
És ha megbukna velük minden Ember ,
az már a VÉG , a haldokló Szeretet .
Megint „ Égő csipkebokor „ kell újra ;
s nem ékes szónokok , kik „ felültetnek „ !
- Akkor inkább örök , fénylő ravatal ;
néma gyász ; sötét fekete halál – nász . –
E világ még mindenem , kapok ERŐT ?
Csillogó Fényt ? Megköszönni ÉLETEM .
Miskolc , 2000.szept.27.
Gúr István
ŐSZI CSEND II.
Egyedül vagyok Édesem ;
ülök magamba roskadva ,
és várok Rád : tehetetlen .-
*
Nem tudom , mit is tehetek ,
magamért , és Ti – értetek ?
Kik csak az enyémek vagytok !
*
Legyünk már végre boldogok !
És érezzük meg rezdülését ,
valamint tűnő ÉRTELMÉT
*
annak , ami BENNÜNK van . –
Még mindig Szeretlek Édes ;
mert Tőled vagyok szenvedélyes !
Miskolc , 2000.október 06.
Gúr István
Apám 2000-ben 77 éves
Századunk vad viharai ;
s ÉLETED nehézségei
sem tudtak földre dönteni .
Erős vagy és Igazságos !
Törődj többet Önmagaddal ,
vigasztalódj Oltalommal . –
Béküljél meg Áldásommal ;
mely mérhetetlen Szeretet !
Emlékeim nem csalhatnak …
( Gyermekeid boldogulnak ) –
Fájdalmaim már elmúltak ;
erős vagyok én is , s lehet ,
hogy majd egyszer igazságos !
A JÖVŐ mindig homályos ,
de az ÉLET sem szabályos .
Légy közöttünk még sokáig !
Olaszliszka , 2000 nov.14.-én
Gúr István
HARMADIK ÉVEZRED
A harmadik évezred hajnalán
( Miskolc városi Emlékkép )
UGYAN HOL VANNAK a korán kelő ,
DOLGOS KEZŰ EMBEREK ?
MÉGIS HOL VANNAK az égbenyúló
FÜSTÖLGŐ GYÁRKÉMÉNYEK ?
( MINDENKIT , s mindent megölt
valami FURA ESZMÉNY - KÉP ! )
MINDENKIT , s mindent ledöntött
EGY KINZÓ VAK - REMÉNY ?
NE HIDD , hogy ELMEGYEK ;
én ITT MARADOK , csak nézek :
S LÁTOM A PORBA HULLT
SZENVEDŐ VÁROST ; BÚS dalát
MESSZIRE SODORJA vad vihar . –
( MELYET nem is NÉZNI KELL !
CSUPÁN HALLANI rossz ma már ,
HOGY EGYKOR milyen volt e VÁR. )
MISKOLC , 2001.01.29.
Gúr István
Lázálom , vagy vízió
Szívbe döfött lándzsa ,
fába vágott fejsze . –
Lázba dobott elme
eltűnhet örökre !
Zúg ,hasít , jajong ;
mint síró gyermek hangja ,
kinek álmok harangja
szomorúan búg , zsong . –
Kiveti száraz partra ,
és újra és újra kidobja .
S mint lázasan lüktető
sebek , egyre jársz a kútra .
Vért innál mohón ,
akár szomjas véreb . –
Pohárból és hordón ;
mindegy ! Légy szerényebb !
Ha félsz , meg is állhatsz .
Lázad majd tovasuhan ;
Te meg tépve maradsz ,
ha mindenki elhagy . –
Miskolc , 2001.05.25.
Gúr István
É B R E D É S
Körben mindenütt fűszálak ,
meztelen és ölelő gallyak . –
Megfagyott torkú madarak
hangjából rakok csendvárat .
Ösvények bozótja hajlong ,
állatkák patája cseng – bong :
hogy pezseg a mindenség vére ,
mint szendergő must a télre .
Asztalom egyre üresebb ;
párnámban lakik a hideg .
Mi lehet annál édesebb ,
ha egy kedves nő hálát rebeg !
Milyen kegyetlen hála ez ,
mit az ember ingyen megszerez .
S én , mintha eszem veszteném ,
úgy foszlok ezer darabra . –
*
Mint a meghaló csillagok !!!
Miskolc , 2001.05.25.
Gúr István
Aki még nem vagy
Féltett kincsem ; Szeretet :
Néked adok kenyeret . –
Tőled várom a csodát ,
s annak édes szólamát .
Képek barnult lapjai ,
égő Szívem lángjai . –
Vágyok Boldog napokat ,
várom meleg ágyadat ;
Néked , ki még nem vagy ,
s aki soha el nem hagy . –
Ki lesz majd az oltalom ?
Előbb – utóbb megtudom .
És a többit vállalom !
Miskolc , 2001.05.26.
Gúr István
T Ű Z F A L
Égi fény vibrál, sejtelmes éjszakai suhogás vonul végig a TŰZFAL tövében. Mintha lövészárokból kinőtt VETÍTŐVÁSZONRA
sugározná adását a TEREMTŐ. Életnagyságban jelenítve meg elmúlt korok TŰZFALTIPUSAIT. Reklámok nélküli építészeti bemutató ez. Az emberi verejtékből, a munkadal ritmusából valami hullámzó kitüremlés a TEREMTÉSBŐL.
Úgy érezni , hogy a misztikusnak vélt dolgok kezdenek realizálódni; …..
Maga a TEREMTŐ Parancsára és akaratára olyan TŰZFAL nő Ember és Teremtője közé, hogy elválaszthatja, de mégis összeköti őket. Egy örökkévaló KÖRFORGÁSBAN.
MIÉRT vannak térelválasztók ? Milyen szempontok határozzák meg a hovatartozást? Kinek áll érdekében, hogy ne szemtől-szembe láthassa egymást TEREMTŐ és teremtettje. Mi az, hogy csak Ő tudhat mindent, és csak Ő láthat minket. Ez valami TERMÉSZETFELETTI törvény lenne?
Nekünk még a TŰZFALAT sem lehet látni; vagy még kevesek vagyunk a felmagasztosuláshoz. Csak találgatunk, hogy hitvallásunk teljes legyen; mindenféle teóriát előre legyártva úgy érezzük, KÖZELEDÜNK valahová.
(Vagy hitetlenségünk vet gátat SZELLEMI továbblépéseinknek?!)
Heten egy vakablakban
Ez a vakablak hat ágyas, és Joci a pótágyon kapott helyet. Valahol a fali mélyedés legeldugottabb helyén. Első nap ez ebben a világra kitárulkozó, mégis rejtélyes fészekben. Külső ingerencia lett felettük meghatározó, s érzékeny vibrálásuk szinte sistereg.
Még elgondolni is félelmetes, mi minden történt abban a pillanatban, mikor JOCI kilépett önmagából; s a keret nélküli ablakon keresztül kilógatta lemeztelenített valóságát .
Lakóhely szerinti biztosítást kellett volna kötnie, mert a „ Biztosítás – Biztonság „ !
Sugárzó tekintete valami rideg közeggel érintkezhetett, mert a villám ahhoz képest, mi körülötte játszódott, csak enyhe kisülés. Mintha keresne valamit, vagy talán valakit. Érzi, kötelességei vannak, nem csak a külvilággal, hanem saját magával szemben is. Biztos meggyőződést tükröz a fertőzött tanácstalanság, mely egyre mélyebbre, a legsötétebb sötétség komisz bugyraiba lökte, és végül züllesztette. Méltatlan viselkedése tudatformálásának ezen periódusában, ami megalkuvóvá varázsolta; elveszített maga körül minden létezőt. Mindig keres, kutat, de nem tud a világosság tornácán sütkérezni.
Belső érzései azt sugallják (Töröld ki a múlt időt memóriádból), s így ENGEDÉLYT kaphatsz e keret nélküli ablakbizonytalanság valamelyik, de ha nem hát pótágyán .
Választékos , mindenre érzékenyen reagáló típus Ő. Talán nem elég határozott; természetesen ennek tudatában igyekszik magából
a legtöbbet kihozni. Sikertelen pillanatok tükrözik vissza reménytelen törekvéseit; most tizenöt óra húsz perc van, az ebéd utáni pihenés édes ideje. Rémesen fájnak a reményvesztett időfeltolulások szorításai. Vakablak társainál süket fülekre talál. Ők csak mímelik az alvást; mert
a kényelmet biztosító és biztonságot sugárzó falba vésett mélyedés talán az UTOLSÓ menedék?! Már nincs is szüksége kapcsolatteremtésre; gondolatai kisiklottak, látni küzdelmes lépéseit, mely a pókhálószövevénybe belegabalyodott. Micsoda indacsápok szívják létezni akarását.
Még nem tudni mi lesz; mégsem akar semmit? Pedig már felette a viharos szél is úgy süvít! S Ő csak oly’ csendesen, mint aki bezárta önmagát. Csak ül, vár, s rendre felfalja épülő házát annak, ki lényeget megvonva harcol ellene. Nem lehet Ő csak SZOBOR, de kell, hogy legyen FEGYVERE! Olyan fegyver, mely nem visszafelé sül el,
és tölténye is megmarad.
Jobb a békesség, de nem hagyhatja magát! Barát, ellenség, mily’ nehéz köztük különbséget tenni.
„ÖRDÖGI KÖR” Mi porszemek vagyunk, milliónyi porszem – sivatag, és BENNED szomjazunk vakablaktalanságunk; de félő, hogy testünk és lelkünk már nem csak a tiéd! Valós ördögi kör ez, amelyben hirdeted, hogy minden egy és tömör. És a sok magányos EMBER mind körötted repdes.
Ó ISTEN, ha vagy: kérlek vigyázz reánk, s vezéreld tetteinket legjobb elképzelésed szerint. A hetedik, a hetedik; patkányűzés (kondáskürttel). Mintha érezne magában egy egészen pici „HAZÁNYIT”: zene szól, régi dallam. És most
minden gyermekien édesded. Történhetnek csodák. JOCI megérintette a szivárványt, és valami csodálatos egyszerűséggel fogalmazza meg a kék színhez való kötődését. Úgy érzi, most már mindenkit meg tud érinteni. Ez már az
ÉLET, a levegő, a kézfogás. Összefonódás a MINDENSÉGGEL. A vakablak társaság éledezni kezd, információ-áradat hömpölyög a vacsora előtti várakozásban. Nem lehet menekülni, a gondolat is leszívja az EMBERT. JOCI egyetlen hibája; sokat foglalkozik önmagával, s túldramatizált helyzetei a háta mögött vádaskodássá válva a mélybe taszítják. Barátai nincsenek már. A pótágyat is el akarják TŐLE venni.
„ MINDENT A BETEG ÉRDEKÉBEN „
Zavartan néz körül; neki már senki sem tud örülni? Bottal járkál, tipeg – topog az elérhetőért.
„NYITOTT VAKABLAK”
Felvértezve, páncélosan; minden EMBER rohan - rohan. Talán az elveszett boldogság, mi készteti őket ; ( mert VILÁG , s annak VILÁGOSSÁGA az, mi mindenkit felkavar )
Planétánk karja átölel. Vigyázz terveiddel!
UTÓSZÓ HELYETT
Nagyon sokszor jót cselekszem; melyet akarok. De előfordul, hogy gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Úgy gondolom, ha én azt cselekszem, amit nem akarok: azt nem én mívelem, hanem a
bennem lakozó BŰN. Szomorú tény, hogy Táguló Világunk tele van bűnöző hajlamú lelkekkel. Megtalálom azért magamban Isten törvényét; én ki a jót akarom cselekedni. A „GONOSZT” elpusztítani nem lehet; de minél nagyobb teret
kap, annál jobban elbízza magát. Nézzünk csak körül gyönyörű kis bolygónkon; a világhírek tele vannak szörnyűségekkel, borzalmakkal, háborúkkal, mely párosul az
öldökléssel. BŰNBE RÁNT A GONOSZ!!! Kérdem én, hol működik a SZERETET??? Talán a mi világunkon kívül, ott azon a területen, amit mi még nem ismerhetünk; és talán soha meg sem ismerünk.
NEM TUDOM.
GÚR ISTVÁN
MISKOLC, 2001.augusztus 28-án.
