VÁLOGATÁS
GÚR ISTVÁN
VÁLOGATÁS
Van még remény . . .
( Emlékezés szeptember 11-re )
Történések hullámzón kavargó,
érthetetlen vibrálása izgat. –
Pedig mily’ álomba andalító
zene hintája száll; nincs bocsánat?
Hideg kéz érintése borzongat,
még milyen átok súlyt le kevélyen?
Ugyan, merre a nem lehetetlen,
ami erőt ad, s nem csak álmokat?
Most csak érezz reményt, édes hajnal,
pirkadj, és majd minden gonoszkodó
porba hullik: de mi áldozattal,
fel – felmagasodva, ragaszkodón,
méltóságteljesen, és Emberként
éljük meg e csodás, szép Életet. –
Nem feledve többé emberséget. –
„ Látok immár, villanó gyertyafényt! „
( VAN MÉG REMÉNY . . . )
MISKOLC, 2001.nov.11-13.
GÚR ISTVÁN
Leányomnak
( Tinikének )
A víz fehér tükrében,
mikor megláttalak Téged:
az volt nekem a téboly; -
( pedig messze vagy; s én hol? )
Elmegyek hegyek ORMAIRA,
s Te nem jössz velem soha. –
Nagyon fáj minden mozdulat;
pedig egyszer adtam magamat!
Végül is: lehetünk mi együtt?
- Lehetünk mi külön is! –
De ne feledd jó APÁDAT ,
ki ÉRTED nagyon sokat küzdött!
MISKOLC , 2001.dec.05.
GÚR ISTVÁN
SOKOLDALÚ
MEGKÖZELÍTÉS
A lényeg, hogy vagyunk;
nem biztos semmi, ami a
mi képzelt bánatunk. –
Ülünk egy kávéházban,
( reánk törnek aljasok ) –
De mi kivédünk mindent,
mert egy anyagból vagyunk!
És erre büszke vagyok,
még akkor is, ha nem lehet.
Kérem az utánunk jövőket,
tegyék meg kérlelhetetlen,
s végleges tehetetlenségeinket!
MISKOLC , 2001.dec.05.
GÚR ISTVÁN
Á L O M U T Á N
Taréjt fodrozó víz alattam ;
fölötte repültem magasan. –
Szikrázó tűzvihar reám szállt,
elégni láttam, mi köröttem
élő, és amit agyam kreált… !
Őrjöngve vártalak végzetem,
mégsem jöttél felém már megint! –
Az Ördög csak mérgesen legyint!…
Úgy látszik van más hatalom,
mely” az ördögnél is erősebb…
Csak nem értem még, hogy is vagyon
megszerkesztve életem: szerényen
már nem is tudok viselkedni? –
Hiszem, erőm még el nem hagyott!
Szeretnék Föld porává lenni,
mint a puszta, egyszerű halott.
( De ez az, ami még odébb van. )
MISKOLC, 2002.08.04.
Vasgyári Kórház
Traumatológia 604.sz.
GÚR ISTVÁN
Csak egyszer
Csak egyszer történt, megesett;
egy lány fiukat keresett. -
Róka lány volt, ezüst prémes,
s túlontúl is szenvedélyes!
Vörös róka, bizonytalan,
szavát ma még nem hallottam.
Ő az első, kivel láttam;
- együtt járnak egy csordában -
Ételt - italt megosztanak,
mégis egymásnak ugranak,
ha a színről szól a nóta:
- nem jobb volna egy kis Polka? -
Ráncba szednék önmagukat;
s, hogy ne emeljenek falat
egymás közé, mások közé,
így vezérük pálcát töré…
Bölcs döntés ez, okos lépés,
lesz még ebből gazdag termés.
Előre látó gondolkodás;
szívet melengető áldás
szálljon minden falka tagra.
Ezüst, és vörös rókákra. -
Legyen velük " béke " mindég,
ne csak úgy, mint napi vendég! -
MISKOLC, 2003.05.06. 01óra 20 perc
GÚR István
HALLELUJA
Életem t o v a s u h a n ó álom;
minden megy a kimért, maga útján,
csupán önmagamat nem találom! -
Szívem felajánlom, ha elmegyek:
de miközben sok még a feladat,
én a jóért elszántan szenvedek!!!
Keményen, örökös harcban állok
valamennyi ÖRDÖGI lélekkel,
miközben FIAM rátok találok.
Hisz' Ti vagytok reális életem…
kezemben most égő gyertyát tartok,
edződöm; nincs már bennem félelem.
Vadul tombolnak érzékszerveim.
Tenni és lenni; érzelem dúsan
alkotva t e r e m t e n i terveim.
Tárva áll valóságom kapuja…
átlépve küszöbén, büszkeségem
nem taszíthat földre; halleluja.
Most Ti is Dicsérjétek az URAT!
- Ujjongva szólj Te kitörő öröm,
s mutass Igaz, Becsületes utat. -
Halleluja, Halleluja; ÖRÖM,
hogy végre megtaláltalak URAM.
Nincs már Veled soha többé pöröm!
Csak Hozzád tartozom; Tiéd vagyok.
Néked áldozom szerény életem;
soha nem gyötörhetnek vad álmok!!!
Ha egyszer fénnyé változom, VELED,
BENNED lüktetve hullámzok, eggyé
válva lényeddel; megfogott fényed! -
M. 2003.10.13.
GÚR ISTVÁN
Ki tudja?
Hol legszebb ugyan a virág?
Merre keressem illatát? -
Megtalálom - e valóját,
amely most az egész világ!
Hová mehetek érette;
mit is tegyek kezetekbe?
Csak a lényeget, lényeget;
hogy megtudjátok a végzetet!
Mivel eljön, jönnie kell. -
És Ő lesz majd az enyém,
feledve minden szenvedélyt!
Figyelek mély tekintettel. -
Most már semmit nem tehetek…
( Drága jó Apósom emlékére )
Miskolc, 2003.10.24.
Gúr
APÁM 2003. dec. 15-én 80 éves
Már gyermekkoromban büszke voltam RÁD.
Akaratos, igazságos EMBER vagy;
erős vár a melletted élő család!…
Néked, érted élünk; boldogságunk nagy,
s mérhetetlen az idő múlásával. -
Légy velünk sokáig; tűnőben hibáid,
melyekre már nem is emlékszem; szóval
és tettekkel célba érnek IMÁID.
Ma már nem csak én vagyok aki büszke,
vannak unokáid, akik SZERETNEK.
Marika menyed, lányod lett örökre,
hiszen TE elfogadtad gyermekednek.
( Sok boldog születésnapot kívánunk;
Bettina, Péter, Marika és fiad István. )
MISKOLC, 2003. 12. 10-én.
Gúr István
TINIKÉNEK ( 2003. szept. 01. )
HUSZONÖT ÉV NEM NAGY IDŐ,
PONTOSAN EGY EMBERÖLTŐ. -
MOST, HOGY ENNYI LETTÉL LÁNYOM,
NÉKED CSAK IS AZT KÍVÁNOM;
LEGYÉL BOLDOG, SOKÁIG ÉLJ!
AMIT AKARSZ, MINDENT ELÉRJ. -
Szeretettel: Apa
Miskolc, 2003.09.01.
Gúr István
Kezdődött pedig , 2001.december 29-én.
( KÁLVÁRIA, szenvedéssel teli ÉLET )
A mentő bevitte GYULA sógort a városi kórházba. Mi mentünk, szinte azonnal. Ott voltunk vele; minden nap, az utolsó pillanatáig. - Biztos vagyok abban, hogy Ő nem haragszik ránk. Sőt, biztos abban is, hogy még mindig velünk van: minden nap. –
Sokszor gondolok a kettőnk kapcsolatára, és arra a sok – sok figyelmetlenségre ami kettőnk között volt. Nem vitt magával semmit, de annál többet hagyott itt, miránk földi halandókra. ( Sokáig nem tudtam a gép mellé ülni és leírni a gondolataimat; úgy érzem, most jött el annak az ideje, hogy kiöntsem a lelkemet. ) - El sem tudom képzelni, milyen lehet odaát, egy másmilyen világban. Remélem a sógornak már nincsenek elviselhetetlen fájdalmai, és az a másik világ tele van szeretettel, figyelmességgel. Remélem, vannak a közelében olyan lelkek, akikkel kapcsolatban volt itt a F Ö L D Ö N is. –
Fájdalom: ha arra gondolok, hogy mennyire is szerettük egymást, mintha testvérek lettünk volna. Pedig csupán sógorok voltunk, és leszünk is amíg csak élek. Tudom, hogy egyszer, a nagy gyülekezőnél összefutunk; és ha másért nem is, csak azért, hogy egymás karjaiba borulva emlékezzünk mindarra, amit együtt átélhettünk. Köszönet mindazért, amit TE adtál, mint E M B E R. . .
Tudod, mikor sírodnál állva elgondolkozom azon, hogy akár én is lehetnék eltemetve, akkor jönnek gondolataim a dimenziók minden irányából; és szeretnék mindig sírni önfeledt gyermekként. Helyette elmondok egy IMÁT . Őseimtől tanultam, és soha el nem felejthetem. Soha nem fogom feledni, míg élek; s talán halálom után sem. Még most is mormolom: ( MI Atyánk, ki vagy a mennyekben… ) Ezt az imát sírodnál csak Érted, és Drága Jó Anyósomért a TE Édesanyádért mondom. Legyetek velünk mindig ! - Nem hiszem el, hogy én rossz ember vagyok! Hiszem, hogy mindig, és mindenkor csak a jót próbálom tenni. Légy velem, mindig és mindenkor. Én most a halál közelében vagyok! „ VIGYÁZZ REÁM „ ( 2002.11.01. )
Első fejezet.
2003.01.24. ( Holnap lesz eltávozásod első évfordulója )
Hihetetlenül gyorsan száguld az idő, és az elmúlt egy esztendőben sok olyan esemény volt, melynek kapcsán sokszor gondoltam RÁD. - Azt hiszem, nem csak én voltam így ezzel a dologgal: de biztos, hogy nekem nehezebb volt feldolgozni érzéseimet. Nem akarok ítélkezni mások felett; nincs hozzá jogom és semmilyen felhatalmazásom…
Csupán az alakoskodó és számító embert nem szeretem. Van belőle bőven. TE mindent látsz onnan ahol vagy, és biztos mindenben tudsz valami kevés hatást gyakorolni földi életünkre. Teljesen feleslegesnek érzem, hogy éves beszámolót készítsek. Inkább az elkövetkezendő időről szeretnék elmélkedni és kérni a „ MINDENHATÓT „ , hogy legyen segítségemre minden elképzelésem megvalósításában. –
Most képzeletben itt lobog előttem egy meggyújtott gyertya lángja!!! Elég erősen világít ahhoz, hogy lássalak Téged, az egyetlen sógoromat. Bizakodva tekintek a jövő irányába, és kérlek erősíts minden tettemben. Rendbe kell tennem lelkiismeretemet, rendezni kell eljövendő ÉLETEM , és a békesség jegyében igyekszem szeretetteljes éveket eltölteni azokkal, akik közel állnak hozzám. Minden figyelmem a tökéletesedés jegyében és a toleranciát megerősítő valóságban kell, hogy lejátszódjon, mivel életünk a VILÁG legkihívóbb és egyben legkeményebb játéka; még ha nem is mindig igazságos.
Második fejezet.
2003. 01. 25. ( 13.25 ) Talán pont most egy éve történt, hogy elmentél. Nem voltunk melletted abban az időpillanatban; és azóta is gyötör a lelkiismeret, hogy nem tudtam teljesíteni utolsó kérésed: nevezetesen, azt a kérést, hogy megborotváljalak. Lehet, másnak ez nem okozna semmilyen problémát. - Gyönyörű napsütés van, s én úgy képzet társítok, hogy mégis van bocsánat. Ha az eljövendő esztendőkben is fényárban fürdene létünk, akkor biztos leszek benne, a TE lelked is közben járt e fényben…
Hosszú utat kell még bejárnom, hogy némi elképzelésem legyen a túlvilági élet lehetséges voltáról, vagy egyáltalán az örökös körforgásról. ( A délutáni órákban kilátogattunk Hozzátok; és éreztem: TE is ott voltál enyhén hűvös szellő formájában. Körül lengted kósza gondolataimat, hogy megtisztítsd azt; valamint erőt adtál további életemhez. „ KÖSZÖNÖM „ –
Harmadik fejezet.
Dolgos hétköznapok következnek; kemény és igazságos cselekedetekkel meg kell mutatni, hogy tudok emberségesen, szenvedélyesen, és EMBERHEZ méltó módon viselkedni, tenni dolgaimat, és haladni a kiszabott úton. Közel vagy ebben a pillanatban, de úgy gondolom mégis távol. Ezt a furcsa és kettős gondolatot nem tudom feloldani, talán inkább megoldani; és ezért figyelmesen átgondolom hátrahagyott életem, s nem varázsütésre, de akár lemondások árán is harcosan fogok minden esetben cselekedni. Az út lehet, hogy göröngyös és sok megpróbáltatás elé fog majd állítani, de tetteimmel bizonyítani kell, érdemes vagyok, arra hogy végigjárjam. A jövő majd bizonyítékként fog szolgálni valamennyi kétkedő hitetlennek.
Negyedik fejezet.
2003. 02. 01. ( 20.10. )
Már rég túl vagyunk, ( mi földi halandók ) a végső búcsútól: de gondolataink még mindig körülötted, Veled vannak. Egy év nagyon hosszú idő, de ennek ellenére személyes élményeim nem halványultak, és az égő gyertya fénye bevilágítja az egész világmindenséget; az azon túl létező minden valóságot, amit mi még nem ismerhetünk. Hosszú menetelés vár még rám. Biztos vagyok benne, hogy lesz még kötelező találkozás: személyes lelki érintkezés, s egy utolsó elszámolás földi életünkről. Hiba lenne arra a sekélyes érzelmi vonulatokra hivatkozni, amelyek miatt sok esetben nem úgy viselkedtünk, ahogy azt a körülöttünk élők elvárták. Ennek már vége, és egészen más utakon halad minden gondolatom, és tettem. -
Tettekkel bizonyítani mind ezt nem is nehéz. ( Bizonyos körülmények megakadályozzák az embert, hogy minden esetben helyesen cselekedhessen. - Ezen nehézségek leküzdéséhez lelki támogatásra van szükségem, és keményen harcolnom kell minden ellenséges támadással szemben. ) Lényegében a rosszakarókat nehéz kiszűrni: bizony sokszor nem is gondolná az ember, hogy hozzá közelálló, általa tisztelt és szeretett egyénről van szó!!! Mégis úgy gondolom, elképzeléseim a jövőt illetően kivitelezhetőek, még akkor is ha örökösen akadályokba ütközöm. Ezek leküzdésében segítséget adnak épületes gondolataim, megerősödött testem, lelki szerénységem…
MISKOLC, 2003. 02. 05. Gúr István
