A szülők - a szülőföld
id. GÚR ISTVÁN GÚR ISTVÁNNÉ (Bunda Mária)
APÁMHOZ
Nézz szembe önmagaddal
fáradt vagy, hajad fehér,
vesződve egyre több gonddal,
nevelni nem tudtad fiad!
- munkába ölted magad -
Miért nem pihensz végre?
Gyógyulást a szenvedésre.
Benned magamra ismerek!
Ha más nem is, de külsőm az,
majd egyszer, ha nagy leszek -
Ó milyen áldott jó vigasz!
Nem, én már az vagyok,
kinek igaz holnapok
köszönnek hajnalban,
s kezeimben hétköznap van.
De lelkem, szívem ünnepel.
Redőtlen homlokkal futok,
víg telt reményekkel. -
Gyermekévek, hol vagytok?
( A ködös téren át szalad
minden boldog pillanat,
gyermektánc, fűillat lebeg
gyermekévek, Isten véletek. „)
Csillagom arca
(Anyám)
Égi fényem csillanó ága,
karod legyen simogató.
Földre hullott igazságod
minden embert vigasztaló.
Jövőt látó fényes szemed
nekem-nekünk a szeretet.
Öreg arcod mosolygása
bennünk ébreszt új életet.
Karom Hozzád hogy is érne.
Szemem mégis hol keressen?
Távol, messzi fellegeknek
ködös, pára-rejtekében?
Vagy talán csak képzeletem
teremt Téged; hová lettél
létem vezérlő csillaga?
Vérző szívem őre legyél!
Emelt fővel járok újra,
lelkem tiszta, arcom fényes
Tőled kaptam ajándékba,
ettől vagyok szenvedélyes!
ÉDESANYÁMHOZ
Édesanyám, Te jó asszony,
bízzál bennem örökre. -
Vérző szívvel el-elmondom,
hogy ne vesd a szememre,
azt a sok-sok dolgot,
amitől én olyan lettem, mint
felhők mögé bújó nappalok. -
Én valamit mindig csak kerestem
(Édesanyám, Te jó asszony,
a sebek gyógyulnak, irgalom;
bízzál bennem örökre,
szálljon áldás életünkre!....)
(ÁMEN)
Apám 2000-ben 77 éves
Századunk vad viharai ;
s ÉLETED nehézségei
sem tudtak földre dönteni .
Erős vagy és Igazságos !
Törődj többet Önmagaddal ,
vigasztalódj Oltalommal . –
Béküljél meg Áldásommal ;
mely mérhetetlen Szeretet !
Emlékeim nem csalhatnak …
( Gyermekeid boldogulnak ) –
Fájdalmaim már elmúltak ;
erős vagyok én is , s lehet ,
hogy majd egyszer igazságos !
A JÖVŐ mindig homályos ,
de az ÉLET sem szabályos .
Légy közöttünk még sokáig !
Olaszliszka , 2000 nov.14.-én
IDŐPILLANAT
(ÉDESANYÁMNAK)
Évek futnak tovább,
vidám dalokba fullad
borostásképű ideglétünk.
Utakon heverő csontváz-
- valóság lemeztelenített
karral integet. -
Állunk, csak állunk,
kövesedő szemekkel;
s egy pont rebben
a végtelenben!
Kiteljesedésünk, s ennek
öröme szólít, szemben
gyilkos fegyverekkel...
Meg-megáll a perc!
Erdő karjaival ki-mi
szorítja elmúló életünket?
Hová, vajon hová futhat
el az Ember?...
- Az Anyai Szív Pitvarába? -
„ Ez a földi létünk
egy múló pillanat.
(Mint az Idő, egy pillanat.)˛
Az Anya szíve mindig tárva,
és gyermekét haza várja.
Tékozló fiát is;
mindig, éjjel-nappal,
haza, visszavárja,
szíve gyümölcsét örökre!
Szívét kitárja, s kitárva
várja, várja, haza várja!
APÁM 2003. dec. 15-én 80 éves
Már gyermekkoromban büszke voltam RÁD.
Akaratos, igazságos EMBER vagy;
erős vár a melletted élő család!…
Néked, érted élünk; boldogságunk nagy,
s mérhetetlen az idő múlásával. -
Légy velünk sokáig; tűnőben hibáid,
melyekre már nem is emlékszem; szóval
és tettekkel célba érnek IMÁID.
Ma már nem csak én vagyok aki büszke,
vannak unokáid, akik SZERETNEK.
Marika menyed, lányod lett örökre,
hiszen TE elfogadtad gyermekednek.
( Sok boldog születésnapot kívánunk;
Bettina, Péter, Marika és fiad István. )
MISKOLC, 2003. 12. 10-én.
Kötődés Olaszliszkához
Emlékképek; fényesen örökkön csillogók,
megfesthetetlenek, s megfoghatatlanok.-
Mély nyomot hagytak bennem ,,ÖK",
a visszamenők; s az öröm határtalan...
Nem tudok másként szólni, de közben
nem fényezem a felettem átzuhanó,
sok esetben csodás éveket. Élem
életem, s emlékezem. Meghatározó
a neveltetés; őseimet tistelem!
Magasra emeltek, dolgos kezű,
becsületes Emberek voltak valamennyien.
- És mindezt nem csak én hiszem. -
Gűr nagyapám lengyel volt, anyai
Őseim Német származásuak ( én
mégis Magyarnak születtem ); mert
ide rendelte Őket a sorstalanság.
Mindenki menekült, mindenki
keresett valami újat, s jobbat!
Hitek egy szebb, jobb jövőt,
bíztak magukban, s a végzetben!
Nekik volt igazuk. Talán nekem is,
hogy leírom ezeket a sorokat. -
( Lehet még ebből egy sorozat. )
A táj, a környék, hol Olaszliszka
elterül, megfoghat minden Embert.
- Aki Óliszkán végül is letelepül. -
Van itt folyó, a Bodrog. Van itt
ártér, mező, és hegyvonulat;
hol az, ki itt lakik, bármit megtalálhat.
Boldog gyermekkort, dolgos szülőket,
futó szerelmet, és fájó emlékképet.
( Nem félek,de még semmit nem értek.
Mégis igyekszem felnőni a feladathoz,
melyet nekem szabott az „ÉLET”. –
Mi bennem van, azt ki kell írnom,
s lehetőségeim szerint ezt vállalom. )
Boldog vagyok, mivel Liszkához
köt sok - sok megélt pillanat.
Nem tudni, ugyan a jövő mit hoz,
de nékem már nem kell látni álmokat,
mivel mindent átéltem, rendesen;
s megkaptam Őseimtől boldog életem.
Meghatározó lett a röghöz kötött,
de szülőföldjét szerető, szertelen szerelem.
Ide köt minden, itt lesznek
a legszebb álmok elfelejtve…
Itt akarok nyugodni örökre, s így
nem lesz vége a „Szerelemnek”.
MISKOLC, 2011. 10. 14. 11 óra 44 perc
