ELŐSZÓ
(helyett)
„Hová futhat az ember, ha nem a szerető szívek pitvarába? Hová futhat az ember, ha nem az anyai szívnek pitvarába?” S hová térhet meg végül, ha nem a hitét tápláló Örökkévalóhoz? A “Szeretetbajnok” erről vall. Ír, mert nem tud nem írni. Ír, mert nem tud nem hinni. Ír, hogy megállítson, kimerevítsen a végtelenségből, időtlenségből egy-egy - idegeinek hálójába akadt, számára fontos - pillanatot. Hogyan is mondta Zorbasz a görög? Táncolni kell Uram, a zene majdcsak megjön valahonnan. Gúrpista, táncolj, táncolj, (írj, írj, írj) csak tovább!"
Némethi Lajos
Tizenöt év, nyolc kötet: és készülőben a kilencedik. - Gondoljunk csak bele. Régebben nem volt jellemző a költőkre ez a termékenység, vagy nem merték megjelentetni mondandójukat?! Lehet, de ez a mi költőnkre nem jellemző, hiszen, nem ellenáll ó, harcos, összeférhetetlen, vagy szexuálisan aberrált. – Hogyan is méltattam eddig megjelent köteteit.
Harmadik kötet: „TÁGULÓ VILÁG„ GÚRTRILÓGIA született. Vajon milyen hatással volt költőnkre a találkozás az OLÜMPOSZ hegyén ülő Istenekkel. –
Ötödik kötet: „FÉNY„
Más dimenzióba került az élete. Az unokából – fiúból – férjből – apából - Nagyapa lett…Ki kézbe veszed ezt a könyvet, érezni fogod, a SZERETET BAJNOKÁNAK lelke megérintett. Földi valóság, Isten hit oldal 4. Ennyit a múlt idézésről. Gúr István „60” éves. Ezen alkalomból megjelenik kilencedik kötete, amely régi, kedvenc, és új verseket foglal magába. Látható fejlődést tapasztalhatunk a költőnél. Ne tessék kérdezni, hogy mil yen irányba. Hol pozitív, hol negatív. Az olvasó habitusa, és ízlésvilágától függően. Kisebb lett az egója. Vagy csak elbújt saját nagyságának árnyékába… Többet foglalkozik mások búbajával. Megérinti a kisváros tragédiája, osztozik azok bánatában, akiknek leginkább köszönheti költővé válását. Olyan vers is kikerül a tollából, ami már politikai állásfoglalás is lehetne. Természetesen nem az, de egy pillanatra oda mond az uralkodó pártnak – politikusnak. Mégis a legszembetűnőbb az öregedés ténye. Hatvan év mé g nem a vég, de a mi költőnkön már erőt vesz az elmúlás. Halott barátaihoz ír verset, amelyben hiányukat ecseteli. A kelleténél többet foglalkozik a halállal. – „
Engem ne sirassatok, nem bújok el; csak meghalok…” Istent keresi, akit teremtőnek nevez. Hol vitatkozik, hol barátságot köt a Mindenhatóval. Aki sokáig éltessen: Gúrpista Forgassa olyan szeretettel ezt a könyvet, amilyen szeretettel a „ BAJNOK „ megírta.
Szabados Ambrus
